2017. szeptember 9., szombat

Törvényes esküvő - Kiegészítő novella A 12. körzet Hamvai fanfiction-sorozathoz

Sejtem, hogy voltatok, akik szívesen olvastátok hamarabb is, de sajnos (jó, bevallom, nem annyira sajnáltam mindig) nem annyira volt idő fordítani. De türelem fanficet terem és persze fordítást hozzá, szóval olvassátok szeretettel. :) Vigyázat, hosszú! Én szóltam.
A novella második felében 18 éven felülieknek szóló tartalom olvasható. Kérlek, ennek tudatában és csak saját felelősségre olvasd.

Katniss és Peeta törvényes esküvője. Jelenet a Jó Feleségből. - Peeta szemszöge. A fejezet előzménye ITT.

Amikor Katniss Everdeen a hátán fekszik, olyan hangosan horkol, mint amikor a vonat befut az állomásra. Nagyon aranyos, de tényleg. Vagy legalábbis az lenne, ha ez a horkolás nem épp a legmélyebb álmomból ébresztene fel. Katniss mellettem fekszik és karjaival úgy csapkodja a párnát, hogy szerintem még a saját házában alvó Haymitch-et is felébreszti.

Na jó, igazából nem.
Mert Katniss Mellark fekszik mellettem.
Már hónapok teltek el azóta, de még mindig nem tudom elhinni, hogy igaz. Hogy itt van. Hogy a feleségem.
Persze ez nem igazán segít abban, amikor reggel felkelek és nem érzem egészen pontosan, hogy hol is vagyok. Alvás közben valahogy mindig kicsúszik a karjaim közül. Ha nincs a közvetlen közelemben, amikor felébredek, nem ismerem fel a környezetemet. Azon gondolkodom, hol vannak a bátyáim, miért nem vagyok már a pékségben, és elkezdek pánikolni amiatt, mi is történik, mielőtt odahúzódnék ahhoz a kicsi összegömbölyödött halomhoz, amely Katniss teste és akkor eszembe jut.
Sajnos nem csupán az jut eszembe, hogy meleg ágyban fekszem a nővel, akibe szerelmes vagyok. Hanem minden. Hogy hol vagyok, hogy mit értünk és mit veszítettünk el... szóval minden. Annak ellenére, hogy Katniss itt van mellettem, ezekben a pillanatokban nehéz boldognak lenni, amikor átjár a múlt és az a rengeteg halál és annak minden részlete. És mindez határozottan bekúszik a tudatomba. A borzalmas események minden apró töredéke, amikre soha nem szeretnék emlékezni, de tudom, hogy léteznek, emlékezetem határán táncolnak.
Mégsem lehetetlen azonban elhessegetni ezeket a gondolatokat, amikor Katniss mellettem fekszik és édesen nyöszörgő hangokat ad ki, miközben megpróbál megtalálni engem álmában.
Néha imádnivaló.
Máskor azonban... nos... kissé elviselhetetlen.


Katniss ismét felsóhajt, és a sürgető vágy, hogy mielőbb megcsókolhassam, uralja gondolataimat. Az álmok emlékei, amelyek a fejemben jártak, mielőtt felébredtem volna Katniss horkolására, mostanra teljesen elmúltak, pedig messze még a hajnal. Oldalamra fordulok és közel húzom magamhoz Katnisst. Ahogy meleg testét az enyémhez nyomja, egyáltalán nem segít a helyzetemen, ezért aztán kitalálom, hogy megcsókolom a nyakát. Óvatosan, nehogy felébresszem, de azért...
Most kit akarok átverni? Ez senkin nem segít.
- Peeta - sóhajt fel Katniss kásás hangon, és elfordítja a fejét, így pedig már nem férek hozzá a nyakához. - Próbálnék aludni. - Lehelete nem túl friss, mégis megrészegít.
- Aludj csak. - mormolom a hajába. - Ne foglalkozz velem. Én csak fekszem itt és felemészt a vágy.
- Jellemző. - ásít a párnába  és egy perccel később már újra álomba merül. Azt hiszem, nem kellene meglepődnöm, amiért ilyen gyorsan elalszik, amikor sikerül ellazulnia. Korábban fákon is képes volt aludni. De ez akkor is idegesítő. Persze nem várhatom el, hogy bármikor készen álljon, amikor áruló testem megkívánja, de az, hogy itt fekszik a sötétben és nem tesz semmit és nem veszi tudomásul, hogy a testem csak őt kívánja, hát elég kellemetlen. Ha felkelek és kimegyek a mosdóba, felébresztem, azt pedig nem szeretném egy olyan éjszakán, amikor végre ilyen mélyen alszik.
Így aztán megpróbálom elképzelni Haymitchet meztelenül.

Be kell, hogy valljam, bármennyire is borzalmas volt egykor kitakarítanom a hányásából, váratlanul ér a mentális hidegzuhany. Még ezen gusztustalan gondolatok hatására is az örökkévalóságig tart, mire visszaalszom. Végiggondolom, mire van szükség a pékségben. Megpróbálom felidézni, a ház mely helyiségeit kell kifesteni, és hogy melyik helyiséghez milyen szín illene. Végiggondolok néhány sütemény receptet, kiválasztom, mit lenne érdemes festenem legközelebb, és mire végül sikerül átcsúsznom az álom határán, épp felkel a nap. Megbeszélem magammal, hogy mindjárt felkelek, egy kis pihenés még sosem árt.
Egy percen belül megérzem, amint Katniss a fejével veri a vállamat.
Amint tudatossá válik, mi is történik, azonnal lefogom a kezeit a válla fölött. Ismét kemény vagyok, vagy talán még mindig, és most, hogy Katniss ébren van, nincs vesztegetni való időm.
- El fogsz késni. - vonja össze Katniss a szemöldökét, miközben fejével az asztal mellett lévő óra felé int.
Nem érdekel, ezt meg is mondom neki, miközben szenvedélyesen megcsókolom, aztán számmal a nyakától az álla felé indulok. Katniss egy kissé kicsúszik alólam, mire levegőért kapkodok.
- Lehet, hogy téged nem érdekel, de Vicket igen. - próbál Katniss kiszabadulni, miközben az enyémnek nyomja a mellkasát, mozudlatai pedig arra ösztönöznek, hogy megpróbáljam ott tartani, ahol van. - Már így is eleget célozgat. Nem szeretem, hogy azzal foglalkozik, mit is csinálunk. Elég bizarr gondolat.
- Mi ebben a bizarr? Felnőttek vagyunk. Nem tabukat döntögetünk. - Átcsúsztatom Katniss karját a vállpántján, miközben a kulcscsontját csókolgatom. - A dolgok, amiket veled teszek tökéletesen. Elfogadhatóak. Egy normális. Társadalomban.
Katniss a szemeit forgatja.
- Jó, hát nem mintha erről szeretnék levelezni Effie-vel, de senki még csak bele sem gondol, mi mindent csinálunk mi együtt. - próbálom megnyugtatni Katnisst.
- Talán mindenki nem, de Vick mindent részletesen elemez. Nem akarom, hogy ezt is elemezze. - fonja a nyakam köré Katniss a karját, és egy pillanatra már azt hiszem, győztem.
A következő pillanatban azonban már a hátamon fekszem, ő pedig rajtam ül. Gonosz vigyorral, amit nem gyakran látni tőle, csípőjét az enyémhez szorítja, aztán egészen a fülemhez hajol.
- Menj dolgozni, Peeta. - suttogja.

Mielőtt elkaphatnám, Katniss máris beoson a fürdőszobába és bezárja maga mögött az ajtót. Hallatszik, amint megnyitja a zuhanyt. Nem számít, hogy ha vadászni megy, utána majd megint letusol. Szerintem, ha tehetné, Katniss naponta ötször is tusolna. Amikor arra gondolok, hogy a forró víz épp végigcsorog testének domborulatain, erősen beharapom az ajkam.
- Kikészítesz! - kiabálom be neki, miközben felcsatolom a műlábamat.
A zuhany alól a következő válasz érkezik: - Rosszabbat is kibírtál már!
Gyorsan öltözködöm, megpróbálok nem odafigyelni általános... kényelmetlenség érzetemre. Katnissnek igaza van, mennem kell. Vick nincs még teljesen felkészülve rá, hogy tudja, hogyan kell kinyitni a boltot rendesen, noha technikailag tudja, mit kell tennie. Ha nem vagyok ott, Vick hajlamos kísérletezgetni a receptjeimmel. Ebben még kifejezetten bátorítom is, de azért ne a napi első adag kenyér rovására tegye. Különösen, mióta az egyik első kísérletének eredményét arra használjuk, hogy kitámasszuk vele az ajtót, amikor nagyon meleg van. Olyan, akár a tégla. Szóval Vicknek még van mit tanulnia.
Amikor felöltöztem és már kevésbé érzem úgy, hogy legszívesebben rátörném Katnissre a fürdőszoba ajtót, rájövök, hogy van valami, amit meg kell kérdeznem, mielőtt elmegyek.
- Katniss? - szólok be az ajtón, amikor meghallom, hogy a vízcsobogás abbamarad.
Egy pillanattal később kinyílik az ajtó és Katniss kidugja rajta a fejét. Nedves haja a kulcscsontja fölötti harmatos bőrére csepeg. Rájövök, hogy azt a vonalat bámulom, ahol a törülköző találkozik a bőrével, amikor megrázza a fejét, arca pedig vörösre vált.
A nadrágom már megint kellemetlenül szűk. Megtehetjük. Én magam is megtehetem, hogy annyit gondolok Katnissre, amennyit csak akarok, és ez sem nem udvariatlan, sem nem helytelen, sem pedig nem... fájdalmas. Szinte megrészegülök a gondolattól, és elmosolyodom magamon, pedig Katniss még csak szemkontaktust sem teremt. Néha szinte kihívó lesz, ha látja, mekkora hatással van rám, máskor pedig, mint most is, hirtelen félénkké válik. Reakcióinak gazdagsága sem olyasmi, amihez valaha hozzá tudok majd szokni.
- Mi az, Peeta? Nem kellene már menned? - Kérdezi Katniss földre szegezett tekintettel. Látom, hogy a szája széle egy picit felfelé kunkorodik.
Megvakarom a fejemet, megpróbálok visszaemlékezni, pontosan mit is akartam tőle. Katniss türelmesen vár, hajából továbbra is csöpög a víz a földre. Amennyire én ideges tudok lenni attól, ha valami nem jut eszembe, ő legkevésbé sem bánja, ha nem jut eszembe, amit akartam.
Ahelyett, hogy Katnisst nézném, a falra meredek, megpróbálom feleleveníteni azokat a pillanatokat, amelyek ide vezettek. Térdeltem a földön, megkötöttem a cipőmet, amikor eszembe jutott valami, amit tegnap este mondott.
Megvan!
- Nem azt mondtad, hogy alá kell írnom valamit, amit Gale hozott?
Katniss különös tekintettel néz rám, úgy, hogy nem tudom megfejteni, mit is gondol, majd így válaszol: - Ráér.

Aztán az orrom előtt bevágja az ajtót. Magyarázat nélkül. Munkába indulás előtti búcsúcsók nélkül. Semmi nélkül. Félénk mosolyoktól egy hirtelen megállóhoz értünk. Végül, amikor teljesen bezáródik az ajtó, meghallok egy elfojtott" Szia!"-t a fürdőszoba irányából.
A pékségbe vezető úton elég pocsékul érzem magam, mert nem csupán össze vagyok zavarodva, de kicsit aggódom is, hogy Katniss miért viselkedett így, amikor eljöttem, így aztán elég nehéz lehiggadnom. Az ember azt hihetné az egyik következik a másikból, de ez nem így van. Miközben megpróbálok rájönni, miért rugdalt ki a házból, csak arra tudok gondolni, milyen illata volt a bőrének, mint a fáknak, mint neki magának, és mire elérem a várost, csak annyit tehetek, hogy nem fordulok vissza és indulok el utána az erdőbe, hogy lecibáljam valamelyik fáról, ahova bekuckózta magát, és egyszerűen...
Nem, az nem segít.

Négyszer sétálom körbe a teret, mire úgy érzem, be tudok menni a pékségbe anélkül, hogy zavarba jönnék.
- Hol voltál? Már majdnem fél hét. - morogja Vick, miközben olyan erővel dagasztja a napi második adag tésztát, hogy abból a vékony csuklójából ki sem nézném. Általában nem szokott ilyen barátságtalan lenni reggelente. Tudom, hogy ez nem amiatt van így, mert késtem, mivel máskor szeret egyedül lenni. Hosszan gondolkodom, mitől lehet ilyen ideges, amikor egyszer csak meglátom az okot, aki a pulton ül.
- 'Reggelt, pékfiú! - vigyorog Johanna, szájából az előző napi péksüti morzsái hullanak. Csuklójára támaszkodva ül egy tányérnyi sütemény mellett, amelyeket a kirakatból szedett be.
Bólintok és kedvesnek tűnően elmosolyodok, majd keresztülmegyek a konyhán, hogy felszítsam a sütő még csak parázsló tüzét. Vick már elkezdte ugyan, de ő nem bánik olyan magabiztosan a tűzzel, mint én, ezért a szükségesnél alacsonyabb hőfokon szokott csak sütni.
Nem vagyok olyan lelkes, hogy itt látom Johannát, mint normál esetben lennék, tekintve, hogy ilyen ritkán látjuk egymást. Úgy vélem, ha kisbabája lesz, még ritkábban fog majd tudni meglátogatni. Az, hogy én látogassam meg őt, az ki van zárva. Amíg Katniss nem hagyhatja el a Tizenkettedik körzetet, én is itt maradok. Szóval igazából odáig kellene lennem, amiért Johanna csak úgy betoppant a pékségbe. Most azonban túlságosan káosz van a fejemben.
Mert annak ellenére, mennyire hiányzott Johanna, máris negyvenöt perces késésben vagyunk ahhoz képest, amikor el szoktunk kezdeni sütni. Amikor pedig kisül az első adag péksütemény, Vickkel együtt szolgáljuk ki a hosszú, tömött sorokban érkező embereket. És még most is vagy most, hogy a nemzet épp felépülőben van a háborúból, még inkább az a kenyér a fő táplálékforrása mindazoknak, akik visszatértek a körzetbe.

- Na, és mitől vagy ilyen ideges ma reggel? - kérdezi Johanna közvetlenül mögöttem. Úgy kell visszafognom magam, fel ne ugorjak ijedtemben. - Nem vagyok az az ölelkezős típus, de azért feltűnik, ha valaki nem ölel meg.
Összeszorítom a fogamat és megrázom a fejemet.
- Egyáltalán nincs semmi gond. Csak elaludtam és nem reggeliztem.
Johanna ördögien elvigyorodik.
- Csak nem lepedőakrobatika van a dolog mögött?
- Hallom ám! - tiltakozik Vick.
Nem is Johanna lenne, ha nem hozná fel az egyetlen dolgot, amiért keményen dolgozok, hogy ne gondoljak rá. Nem is értem, miért számítottam másra.
- Mit keresel itt egyébként? - váltok témát. - Nagyon korán van.
Mindkét kezének mutatóujjával a hasára mutat.
- A terhesség az oka. Nem tudom, mit csinál ez a gyerek, de holtbiztos, hogy olyankor nem tudok aludni.
A pult felé indulok Johanna mellett, ám ő a karomnál fogva megragad.
- Csak ne olyan gyorsan. Kerülöd a témát, rossz kedved van, ami azt jelenti, hogy ideges vagy és mindketten tudjuk, hogy ...

- Ne Vick előtt. - suttogom nyersen.
Johanna válla fölött látom, amint Vick megrázza a fejét, miközben az éjszaka megkelt tésztát kenyérsütő edényekbe rakja.
- Peeta, még mindig hallak. És igazad van, bár már nem vagyok gyerek, de azért méltányolnám, ha eltekintenétek annak a valaminek a fülem hallatára történő megvitatásától, amire Johanna utal.
Johanna felpattan és bár nem látom az arcát, sejtem, hogy megint ördögi vigyor ül rajta. Láttam már korábban ilyet és bár tudom, engem nem zaklat fel, Vick egészen más téma. Vick az utolsó adag tésztát dobja a kenyérsütőbe, aztán menekülőre fogja.
- Na, mi az elmenekülsz a nagyok dolga elöl? - bandukol utána lassan Johanna. Már amennyire egy terhes nő bandukolni tud, ami azt illeti. - Bátyád és énelőttem még nem tűntél ilyen prűdnek.
- Gale-nek nagyon komoly kommunikációs nehézségei voltak! - fröcsögi Vick. - Szerintem szívességet tettem neki. És ráadásul ez ... volt.
- Hogy mi volt? - horkan fel Johanna.
- Öööö... egyértelmű?
- Nézd, Vickie. - Johanna unottan elnyújtja szavait, világos, hogy elemében van. - Szerintem tök vicces volt. Én mondom neked, ha még egyszer így akarsz hazudni - böki mellkason a fiút - akkor érdemes lenne úgy nagy általánosságban tisztában lenned a szex-szel kapcsolatos dolgokkal.
Vick kikerekedett szemei idegesen fel-le mozognak, majd bólint, láthatóan nem tudja, mit is reagáljon. Mintha meg lenne félemlítve. Láttam már azelőtt ezt a tekintetet. Johanna megveregeti a vállát, majd megfordul, hogy visszasétáljon hozzám, majd széles vigyor terül el az arcán, mire ismét visszafordul.
- Ja, és még valami.
- Igen? - nyel egyet Vick.
- Bár tudom, hogy dögösek, különösen most, hogy felcsináltak, de fejezd be, hogy a cickóimat bámulod!
Vick, mint a villám, hagyja el a terepet, nem is látom, csak azt hallom, amint bevágja a konyhaajtót az üzlet felőli oldalon.
- Szerintem akkor ki is nyithatsz! - kiáltom utána, remélve a legjobbakat. Összeszedem a kenyérsütőket, amelyeket Vick korábban előkészített, majd elkezdem betenni azokat a sütőbe.

- Na, akkor mi is a szexuális frusztráltságod oka, pékfiú? A Fecsegőposzátának piros betűs napjai vannak?
Johannára meredek, mire felnevet, majd visszasétál a pulthoz, hogy újabb adag süteményt tegyen a szájába.
- Nem említett neked Gale valami papírt, amit Katnissnek és nekem alá kell írnunk? - kérdezem, amikor mindent betettem a sütőbe.
Johanna megrázza a fejét.
- Nem. Miért?
- Tegnap este, mielőtt lefeküdtünk volna, Katniss mondta, hogy alá kell írnom Gale nászajándékát. Úgy tűnt, nagyon örül neki. Aztán, amikor ma reggel rákérdeztem, rám vágta a fürdőszoba ajtót.
- Ez előtte vagy utána volt, hogy visszautasított? - kérdezi Johanna nyíltan, miközben leereszkedik a pultról és a különböző konyhai eszközöket vizsgálgatja.
- Utána - grimaszolok, és szinte várom a kitörő nevetést, amely minden bizonnyal pillanatokon belül bekövetkezik.
Ehelyett azonban Johanna kissé váratlanul ezt kérdezi:
- Merre van a mosdó?
- Ööö, kinn az üzlethelyiségben. Vick majd megmutatja.
- A gyereknek olyan hosszú lábai vannak, mint az apjának, és az egyikkel a nap nyolcvan százalékában a hólyagomat rugdossa. - suttogja Johanna dühösen, miközben kivágja a lengőajtót.

Magam maradok és csupán kora reggeli zűrzavaros gondolataim szegődnek társaimul.
Nem arról van szó, hogy ideges lennék, amiért nem szexeltünk. Jó persze, nyilván szerettem volna. Nem hiszem, hogy lenne akár egyetlen olyan perce a napnak, amikor nem rohannék haza észveszejtve, ha Katniss csak a legcsekélyebb jelét is adná azon szándékának, hogy meztelenre kíván vetkőzni. De nem arról van szó, hogy bármikor készen kellene állnia, ha megkívánom. Különösen nem az éjszaka kellős közepén.
Ám visszautasítása, mégha akaratlan is volt és részben az álmosság lehetett az oka, pláne hozzávéve különös viselkedését, valamiért azt sugallja számomra, hogy ez a két dolog összefügg, pedig logikusan úgy sejtem, ennek kicsi a valószínűsége. Nem tudom, mi történt köztük Gale-lel, csak hogy beszélgettek, és hogy Katniss ezt valamiféle lezárásnak érezte. Mielőtt a ma reggeli események megtörténtek volna, jó érzéseim voltak ezzel kapcsolatban. Most azonban nem vagyok benne biztos.
Megbízom Katnissben. Tényleg, de tényleg megbízom benne. Az agyam mégis ezen kattog, akár akarom, akár nem. Mostanában már csak minden második héten beszélek Dr. Auréliusszal, de ez a téma mindig visszatér.
"Peeta, vannak dolgok, amiket az idő nem fog megváltoztatni."
Csak azt tehetem, hogy időről időre emlékeztetem magamat, hogy amit időnként érzek, az paranoia, nem igazi. Ezeket csak át kell élnem és el kell engednem, mert nem vagyok rájuk hatással. Egyáltalán.
És bízzak meg Katnissben. Meg kell bíznom benne.

Johanna pillanatokon belül visszatér és a lehető leghangosabban vágja be maga mögött az ajtót. Most már nem vagyok egyedül. Azt hiszem, valójában soha nem vagyok egyedül, bár időnként a mentális egészségemből fakadó elszigeteltség szinte megfojt.
Johanna bevágódik egy székbe és felteszi a lábát a pultra.
- Hol is tartottunk?
Leemelem Johanna lábát a pultról és mosószeres ronggyal letörlöm a felületet.
- Azt hiszem, épp rajtam akartál gúnyolódni, majd épp, mikor megfordult volna a helyzet, akkor mindketten megorroltunk egymásra egy kicsit.
Johanna a szemeit forgatja.
- Ez elég idegesítően hangzik. Nem ugorhatnánk arra a részre, hogy elárulod nekem, hogy miért nézel ki úgy, mint akinek nem jutott dinnyeföld? Mintha nem is örülnél annak, hogy látsz, ami nyilván nem így van.
Vállat vonok.
- Nem vagyok hülye, Peeta. Te is tudod, mi a szabály. Nincs az az apróság, amiről nem érdemes beszélni.
A tény, hogy a csoportterápiánkra utal, azt jelenti, hogy semmi szín alatt nem kerülhetem el ezt a beszélgetést.

- Általában elég jól kiismerem Katnisst, pedig néha elég zavarba ejtően tud viselkedni. Szeretném megkérdezni tőle, mi folyik itt, de közben úgy érzem, csak én találtam ki ezt az egészet, és mivel épp tegnap beszélt Gale-lel, úgy tűnhet, mintha féltékeny lennék vagy gyanakvó, pedig egyáltalán nem erről van szó.
- Biztos vagy benne, hogy nem csak amiatt húztad fel magad, hogy nem kaptad meg ma reggel? - Johanna visszarakja a lábát a pultra és kihívóan vigyorog rám.
- Nem! Jó, egy kicsit. De határozottan nem húztam fel magam. Nyilván súlyosbította a helyzetet, de ez nem Katniss hibája. És olyan visszautasítva érzem magam, pedig az időzítés nyilvánvalóan nem volt szerencsés.
- És egyáltalán nem voltál ideges amiatt, hogy Gale visszajött? - Johanna úgy néz rám, mintha biztosan tudná a választ.
- Mennyire leszel dühös, ha azt mondom, az voltam?
Johanna a pultra csap és rám mered.
- Azt hiszed, én nem voltam ideges, te idióta? Naná, hogy az voltam! Tudod, hogy ez hogy felforgatott körülöttem mindent? Semminek nem így kellett volna történnie! Soha még csak meg sem fordult a fejemben, hogy gyereket vállaljak, erre most ki kell vakarnom magam a szarból, mielőtt ő megszületik, nem beszélve arról, hogy a gyerek apjának ugyanezt kell tennie. Soha nem vártam, hogy a dolgok könnyen mennek majd, de ha túl sokat agyalok rajtuk, akkor rosszabb esetben arra jutok, hogy én csak egyfajta pótlék vagyok Gale számára, jobbik esetben pedig azt, hogy valamiféle megváltás.
Johannának megvannak a maga szabályai, hogy mikor és milyen gyakran érintheti meg az ember. Én valószínűleg jobban tisztában vagyok ezekkel, mint bárki más, hiszen volt életünknek egy szakasza, amikor csupán én egyedül tehettem ezt meg. De néha olyan sebezhetőnek tűnik, hogy nem tehetek mást, mint hogy átölelem.
- El nem tudok képzelni két embert, akik kevésbé lennének berendezkedve arra, hogy... - Johanna felemeli a kezét, elgondolkodik, mintha nem lenne biztos, melyik szót is használja és megérinti az arcomat. - ... hogy együtt legyenek. Titeket kettőtöket és talán Haymitchet leszámítva, mi vagyunk a legidegbetegebbek ebben az egész átkozott országban. Még Annie is összeszedettebb, mint én. Mégis Gale-lel vagyok, mert még amikor legrosszabbul érzem magam, akkor sem lennék máshol szívesebben. És ebben biztos vagyok, mert megpróbáltam. Most pedig vedd le rólam a karjaidat Pékfiú, ha nem akarod, hogy eltörjem azokat. Tudod, hogy gyűlölöm, ha megérintenek.
Mivel közben nevet, tudom, hogy semmi gond.

Elengedem. Nos, a saját lábára állítom Johannát. Noha terhes, mégis kicsi, csontjai vékonyak, akár egy kismadáré. Mielőtt... nos, mielőtt az a sok minden megtörtént. a Mészárláson és azután, igaz apró volt, de erős és izmos. Azóta én visszahíztam, sőt, Johanna azonban nem.
Félek ez az életben nem fog már megtörténni, bármennyi sütit tömjön is magába.
- Mondjuk kicsit elkalandoztam a tárgytól, ami azt illeti... - néz zavarodottan.
- Semmi gond. - mondom neki. - Kicsit jobban érzem magam, bár én sem igazán értem, miért.
- De Katniss szeret téged. - mondja. - Gondolok itt arra, hogy figyeltem őt tegnap, amikor a tűz mellett ültetek. Amikor nem figyeltél oda, a karjaidat nézte.
- Persze, tudom, hogy... hé, mi van? A karjaimat?
Johanna felemeli a kezét.
- Csak azért, mert nem tudsz róla, még nem jelenti azt, hogy nem is kell hallanod. Például amikor a Tizenharmadik körzetben éltünk egy szobában, állandóan azt az átkozott gyöngyöt babrálta. Márpedig ha az nem egy feltűnő jel, hát nem tudom, mi lehet.
- Gyöngyöt?
- Amit te adtál neki. A Mészárláson. Feküdt a hátán és az ajkai közt görgette, csókolgatta, amikor azt hitte, alszom. Akár maszturbálhatott is volna. Lehet ezt most mégse kellett volna elmondanom.
Erre annyira nevetni kezdek, hogy a végére a padlón fetrengek.
- Szóval ha ideges vagy, csak jelezd neki, mennyire kívánod. Kezdeményezz!
- Nem akarok nyomást gyakorolni rá.
Johanna közvetlenül a szemebe néz.
- Tudom, miért, rendben? Te is tudod. De szeretném, ha megértenéd, hogy ha egy nő egyszer eléggé megbízik benned, akkor nem fogja bánni, ha falnak döntöd és a szuszt is kikeféled belőle.
Miközben újabb süteményt dug a szájába, Johanna vigyorogni kezd.
- Nos, én legalábbis kurvára nem bántam, amikor Gale tegnap éjjel...
Ismét leszedem Johanna lábát a pultról, épp, mikor kintről behallatszik Vick hangja:
- Valaki legyen szíves, égesse ki a dobhártyámat!

***

A nap további részében jobban érzem magam, bár időnként néhány pillanatra érzem, amint felpezseg bennem az aggodalom. Gale beugrik és felajánlja, hogy kitakarítja a sütőből a benne maradt hamu darabokat. Úgy tűnik, képtelen abbahagyni a munkát, még akkor is, amikor Johanna leül egy székre és kelt tészta darabokkal dobálja őt. Úgy néz a lányra, hogy tekintetéből egyenlő arányban süt az idegesség és valami más, amit nem tudom, egyáltalán látnom kell-e.
Ismét fellobban bennem a vágy, hogy elmenjek az erdőbe és megkeressem Katnisst.
- Haza kellene menned, Peeta. - mondja Vick egy órával a munkanap vége előtt. - Olyan, mint egy roham előtt állnál.
- Mi van? - nézek fel a süteményből, amelyre éppen cukormázat készítek.
Vick leteszi a kést, amellyel az imént a sütemény szélét vágta egyenesre, az orrára tolja a szemüvegét és olyan hangnemben folytatja, amelyet magamban csak "tudományos hangnem"nek nevezek.
- Pupilláid néhány percenként kitágulnak. Bármit is csinálsz, időnként abbahagyod és csak bámulsz ki a fejedből, mintha itt se lennél. Ráadásul a kezeid is remegnek. Mindezek egy közelgő roham előjelei.
Johanna kuncogni kezd. - Egy roham, tessék? Manapság így hívják? Haza kell menned, hogy a magánszférádban rohamozhass?
Gale némileg váratlanul felnevet Johanna mögött. Legszívesebben megmondanám neki, hogy igenis, haza fogok menni és addig fogok szeretkezni a feleségemmel, amíg be nem reked a sikítozástól. Ám nevetése hirtelen elhal, miközben Johanna bal keze eltűnik, úgyhogy úgy döntök, talán mégis megtartom magamnak ezt az információt.
- Tudod, mit? Igazad van. Mennem kell. - majd anélkül, hogy válaszra várnék, felkapom a kabátomat és kiviharzok a hátsó ajtón.
- Csá! - dörmögi Gale elhaló hangon, miközben az ajtó becsukódik mögöttem.

A hazafelé vezető úton idegességem fokozódik, szinte dühvé alakul. Tudni szeretném, mi folyik itt, hogy Katniss miért rugdalt ki olyan hirtelen ma reggel az ajtón. Kifulladásig szeretném csókolni és szeretném magam alatt érezni a testét. Érzem, amint éget belülről a vágy.
- Katniss! - kiáltom olyan dühösen, hogy hangom szinte engem is megrémiszt, amikor kinyitom az ajtót. Hangomat visszaverik a falak és lépcső, Katnisst azonban nem találom. Csizmája, vadászkabátja, íja, a szokásos helyén az ajtónál, mégis, szinte érzem, amikor a közelben van. Nem tudom, hogy ezt a Kapitólium tette vagy én magam, vagy talán akkor történt, amikor szerelembe estem, de tudom.
Márpedig Katniss nincs a földszinten. 
Kettesével szedem a lépcsőfokokat, majd beviharzok a szobánkba. Ismét folyik a víz a zuhanyzóban. Hallom, amint Katniss énekel a zuhany alatt. Mielőtt belegondolnék, mit is csinálok, már le is kerül rólam a póló. Az ágyra dobom a pólót, amikor meglátom: egy félbehajtott vastag, kapitóliumi papírt az alján Gale aláírásával.
A papír érintése furcsán hat bőrkeményedéseimen. Bárcsak több ilyen papírom lenne, amire rajzolhatnék, de nehéz beszerezni. Akkor most ez a darab vajon mit keres az ágyamon?
Amikor széthajtogatom, meglátom rajta a saját nevemet és Katniss leánykori nevét. Becsukom a szememet és szinte látom magam előtt Caesar Flickerman vakító mosolyát.
Sokkal inkább házasok vagyunk, mint amit egy darab papír jelent.
De itt van. Egy darab papír. Gale aláírásával az alján. Mintegy szemtanúként.

Annyira belemélyülök a papír tanulmányozásába, hogy észre sem veszem, hogy elállt a zuhany, abbamaradt az éneklés vagy hogy kinyílt a fürdőszoba ajtaja, amíg meg nem érzem a házamon a meleg, a zuhanytól még kissé nedves kezeket.
- Nem kellene még itthon lenned - dorombolja Katniss, hangjának hallatán mintha áramütés érné a gerincemet. Egész nap olyan feszült voltam, hogy harminc másodperc kell ahhoz, hogy teljesen kemény legyek, ahogyan az a nap során körülbelül tizenötször megtörtént.
Megfordulok, de Katniss megragadja a vállamat és nekem támaszkodik. Érzem csupasz bőrét a sajátomon, nyilvánvaló, hogy nem sok minden van rajta. Izmaim akaratlanul összehúzódnak, amint Katniss ujjait végighúzza a gerincemen.
- Hát... láthatóan nem vagyunk házasok. - mormolja és végigcsókolja a hátamat. Ajkai puhák, bár kissé ki vannak cserepesedve, érzem a különbséget, amikor a hegeimen halad át. Becsukom a szemem és boldogan felsóhajtok.
Aztán Katniss nem folytatja.
- Mi? - fordulok meg, mire szemeim majd' kiesnek a helyükről.
Annak az egy alkalomnak a kivételével, amikor lehúztam a cipzárt  hátán és kisegítettem Katnisst ál-esküvői ruhájából, soha nem láttam még semmiféle "divatos" fehérneműben. Soha. Még akkor is csupán melltartója hátát láttam, majd becsuktam a szememet és Haymitch-re gondoltam.
Amit azonban most visel, az nem más, mint egy csúcskategóriás női fehérnemű.
Fekete, olyan, mint a csipke, ám ahelyett, hogy a széle fodros vagy csipkés lenne, rongyos és szakadt. Egy melltartóból áll és egy rövidnadrágból, legalábbis az agyam kizárólag ezt a kifejezést képes befogadni rá, mert jelen pillanatban nem úgy érzem magam, mint aki ezt a nőt a meztelenség minden állapotában látta már az elmúlt félév során. Úgy érzem magam, mint egy tizenöt éves fiú, aki megütötte a főnyereményt a lottón. Keményen a nadrágomhoz nyúlok és azt is elfelejtem, miről is beszéltünk, amíg Katniss nem folytatja.

- A törvény szerint nem vagyunk házasok. A papír, amint a Kapitóliumba küldtünk, nem volt hivatalos. Látszólag ez nem olyasmi, amit csak úgy bejelent az ember. Úgyhogy... - Katniss mély levegőt vesz, mintha nehezére esne kimondani. - Gale ezt adta - mutat a papírra, amely lassan kihullik a kezemből - és azt mondta írjuk alá, hogy megvédhessen minket a törvény.
- Tényleg így tett? - mondom Katniss melleibe.
Katniss közelebb húzódik, érzem, amint karjaival átöleli a derekamat és kezeit nadrágom hátuljába süllyeszti.
- Nem akarok Gale-ről beszélni. - suttogja, majd belecsókol a fülembe. - Azt akarom, hogy magadévá tegyél. Ahogyan reggel is akartál. Egész nap az járt a fejemben.
- Öööö, nem kellene ezt aláírnunk? - kérdezem, mert annyira nem vagyok hozzászokva, hogy Katniss ilyen nyílt legyen, hogy a lehető legnagyobb ostobaságot mondom, amit csak el tudok képzelni.
Katniss hátralép és úgy néz rám, mintha a világ legnagyobb idiótája lennék.
- Tényleg ezt akarod, Peeta?
Feszes vagyok, mint egy kifeszített íj, nézem őt, amint nedves haja a vállára omlik, a fekete csipke lágyan fedi olivaszínű bőrét.
Talán csak képzelem, de mintha Katniss illata is kettőnk között lógna a levegőben.
- A pokolba is, dehogy.

Lerohanom, megcsókolom Katniss száját, addig tolom hátrafelé, amíg neki nem ütközik a falnak. Érzem, amint kezei a hátamon matatnak, miközben ajkaink, mintha háborút vívnának egymással, karjaimmal átfogom a derekát, könnyedén felemelem és nekidöntöm a kemény falnak. Katniss lábaival átkarolja a derekamat, még a nadrágomon keresztül is érzem, milyen forró a teste.
- A falnak akartalak dönteni. - mondom, és amint elkezdtem, nem tudok leállni. - Egész átkozott nap téged akartalak. Nem tudtam másra gondolni. Susie nevét háromszor írtam rosszul a születésnapi tortájára, mert csak arra tudtam gondolni... - Katniss kezeivel megragad, mire felnyögök.
- Mire? - kérdezi, miközben lehúzza a nadrágomon a cipzárt.
- Hogy megdöngetlek. - zihálom.
Érzem, amint ujjaival az alsónadrágomon matat, majd erősen megszorít. Kezei még mindig melegek a zuhanyzástól, átkozottul jó érzés. Nem beszélek így túl gyakran, és nem tudom, most miért teszek így, de nem tudom, abba tudom-e hagyni most, hogy belekezdtem.
- Az járt az eszemben, hogy leseprek mindent a pékség pultjáról, ráfektetlek és csak kóstolgatlak.
Katniss kezei gyorsabb ütemre váltanak, én pedig belenyögök a vállába. Minden szó nélkül elengedem a lábait, mire egy puffanással a földre esik.
- Mit cs... ?- kezdi, mire megragadom a csípőjét és ismét a falnak nyomom, majd ugyanazzal a mozdulattal lehúzom a bugyiját és letérdelek. Holnapra megbánom majd, ebben biztos vagyok, de lehet, hogy mégse fogom igazán bánni, mert annyira őrülten kívánom Katnisst, ezt, az egészet.
- Csak mert nem a pékségben vagyunk, még nem jelenti, hogy nem tehetem meg ezt. - Könyökömmel és jobb kezemmel széthúzom a combjait, aztán, amikor megérzem az illatát, az szinte őrületbe kerget. Hallom, amint Katniss feje a falnak ütődik, amint hátrébb húzza és máris megint nincs más, csak ő, aki forró és nagyon nedves. Ujjaival a hajamban matat, miközben olyan hangosan sikongat, hogy az visszhangzik a szobában.
Átvetem combjait a vállamon, aztán felállok, miközben a számmal továbbra is teszem a dolgom. Amikor felállok, csípőjét ismét nekiszorítom a falnak, úgy tartom. Katniss lábai satuba fogják a fejemet, érzem, amint körmeivel a fejbőrömön matat, húzza a hajamat. Az enyhe fájdalom újabb adrenalinlöketet eredményez. Már nem számít az idő, a tér, csak Katniss érintése és íze, miközben érzem, hogy ő is remeg körülöttem.
- Peeta, ó igen, kérlek, kérlek, ne hagyd abba! - sóhajtja, érthetetlen szavai hosszú sorozata végén. Érzem, amint kezeivel még erősebben megragadja a hajamat, lábait pedig még jobban összeszorítja körülöttem.
Aztán felsikít, én pedig majdnem elmegyek a hang hallatán. Katniss egész teste elernyed, nekem pedig össze kell szednem magam, hogy elkapjam, amikor lecsúszik a falon. Amikor végre újra talpon áll, óvatosan odahúzódik hozzám, és mindössze egy szót mond rekedt hangon.
- Csináld!
Könnyedén felnevetek, majd nyomok egy csókot a homlokára.
- Mit?

Kérdésemtől mintha erőre kapna, Katniss felegyenesedik és az ágy felé lökdös.
- Azt akarom, tedd, amit korábban mondtál. - mondja halkan, miközben bizonytalanul közelít hozzám. Bármilyen kimerült is a teste, szemeiben ezüst fény csillog, miközben beszél.
- Tégy magadévá.
Mivel már nem egyszer jártam az őrület határán, nagyon komolyan veszem mentális egészségemet. Amikor csak tudok, próbálok hideg fejjel gondolkodni, ha pedig nem, akkor elérni, hogy mindenki biztonságban legyen körülöttem.
Katniss szavai hallatán azonban elveszítem a fejemet.
Hátralépek, felkapom őt és az ágyra lököm. Katniss a házassági szerződésre esik, majd felemelkedik, mielőtt újra a matracra érne, én azonban közben letépem magamról a nadrágot és az alsót és már azelőtt utánamászok, hogy megállna a mozgásban. Megragadom egyik lábát és magamhoz húzom. Olyan kemény vagyok, hogy azt hiszem, bármikor robbanhatok, de ez sem érdekel, amikor megtalálom azt, ahol beléhatolok forró nedvességébe.
- Írd alá! - zihálja, majd a vállamba kapaszkodik, amivel lassítja mozgásomat.

Megpróbálom felfogni, miről is beszél, de csak annyit tehetek, hogy visszafogom magam. 
Katniss félkézzel lenyúl és megragadja a házassági anyakönyvi kivonatot, aztán izzadt hasára helyezi azt. Rajta már csak a melltartó van, rajtam pedig csupán a zoknim.
Igaz, abból is csak a fél pár.
Jelen pillanatban ez most nem tűnik alkalmasnak.
- Most? - kérdezem, miközben szemeim keresztbeállnak az erőlködéstől, hogy visszafogjam magam.
- Most. - Katniss az éjjeliszekrényen fekvő tollért nyúl, aztán a kezembe adja. - Nem akarom, hogy más mondja meg, ki az én férjem. Úgyhogy írd alá. Most. Ez lehet a mi "hivatalos szertartásunk". Vegyél feleségül, Peeta Mellark.
Felnevetek, mert ez annyira szívfacsaróan édes, nevetséges és összességében annyira jellemző Katnissre, nevetésem azonban elhal, amint Katniss egyre szorosabban ölel. Megragadom a tollat, lehajolok és odaírom a nevemet, miközben ezt mormolom:
- Ha ezt szeretné, akkor várnia kell egy percet, hölgyem.
- Nos, mennyire szeretnéd, hogy a feleséged legyek? - húzza össze a szemöldökét Katniss, miközben kihívóan néz rám. - Vissza tudod fogni magad, amíg aláírod?
Összeszorítom a fogamat és megpróbálok nem figyelni az engem körülölelő, boldog szorításra.
- Tisztességes asszonyt csinálok belőled! - mondom félig nevetve, félig zihálva.
A toll a matracra csúszik, mikor Katniss körmei a tarkómtól elindulnak lefelé a gerincemen, a végére pedig az aláírásom úgy néz ki, mintha egy tízéves kézírás volna, de ott van.
- Te jössz! - vigyorgok, majd megragadom Katnisst és a hasára fordítom. Térden állásba húzom, majd hátulról belécsúszok, közben ujjaimmal dörzsölgetem, amivel az őrület határára terelem.
Katniss szaggatottan fújja ki a levegőt, majd látom, amint remegő kezeivel a toll után nyúl.
- Peeta, mit... - nyögi.
- Mondd Katniss - sziszegem összeszorított fogakkal, miközben beléhatolok - mennyire szeretnél a feleségem lenni?
Katniss úgy néz rám, amikor hátrafordul, hogy attól azonnal fellobban bennem a láng.
- Abba ne merd hagyni!

Összeszorított ököllel alkotja meg aláírásának valamiféle karikatúráját, aztán bevágja a szoba túlsó végébe vágja a papírt és a tollat. Háta ívbe feszül, és majdnem olyan erősen nyomja nekem magát, amilyen erősen én nyomulok belé. Testünk sikamlós az izzadtságtól, emiatt aztán nehéz szorosan tartanom a csípőjét, de inkább meghalnék, semmint abbahagyjam.
Azt akarom, hogy elmenjen, el kell, hogy menjen, mert ha még többet kell várnom rá, azt hiszem, meghalok. Ám Katniss úgy szorít engem és megragadja a lepedőt, hogy szerintem mindjárt megtörténik.
- Olyan átkozottul szeretlek - üvölti a párnába, majd leereszti a fejét, így megváltozik testhelyzete, én pedig még mélyebbre tudok hatolni, mint azelőtt.
Amikor egy roham előtt állok, olyan, mintha az idő lelassulna, mintha csak egyetlen pillanatom lenne, hogy megálljak, hogy a határ megfelelő oldalán maradjak, hogy megőrizzem elmém épségét. Nehéz megállni, csábító, hogy átlépjek a határ túloldalára. De küzdök ellene, visszafogom magam és egyre jobban érzem magam, amint az egészség, a realitás talaján maradok.
Ez a küzdelem azonban nagyon kimerítő. Próbálok erősnek lenni, amikor nem vagyok az. De érzem Katnisst magam alatt és magam körül, olyan szép és vad, hogy nem tudok másra gondolni. Csak az jár a fejemben, hogy együtt érjük el a gyönyört. De visszafogom magam. Megvárom őt. Katniss pedig tudja ezt. Tudja, hogy nem hagyom magára.
Amikor azonban ő éppen átlendülne ezen a szakadékon, amikor már nem tudom magam tovább visszafogni, Katniss megfordul és megrészegült mosollyal néz rám.
- Gyerünk, Peeta!
Teljesen elvesztem. A világ egyetlen érzéssé zsugorodik össze, majd...
Felrobban.

Valamikor mindezek közepette hallom, amint Katniss a nevemet zihálja.
Aztán rárogyok, érzem, amint a vérem zakatol az egész testemben, és nincs hely semmi más számára, csupán az ürességre, amely a megkönnyebbüléssel érkezik.
- Most már hivatalos. - mondja Katniss rövid idő múlva, mikor mindketten a hátunkon fekszünk kéz a kézben, és mindketten túl megviseltek vagyunk még, hogy közelebb húzódjunk egymáshoz és összebújjunk. - Most már kétségkívül Katniss Mellark vagyok.
- Soha nem beszéltünk arról... - ásítok. - Megtarthattad volna a nevedet. És tudom, hogy nem igazán szokás, de ha szeretnéd... lehetnék én is Peeta Everdeen. Most, hogy megvan a házassági anyakönyvi kivonat, úgy változtathatjuk a nevünket, ahogy csak akarjuk. Ez egy buta hagyomány, soha nem is értettem, hogy a nőnek miért kell lemondania a saját nevéről.
Katniss egy pillanatig lágyan néz olyan tekintettel, hogy annak ellenére milyen jó is volt, ami az imént történt, bármikor kiállnék mellette.
- Nekem jó minden úgy, ahogy van.
Ez elég korrekt, azt hiszem.
Forrás: Fanfiction.net

1 megjegyzés: