2017. március 19., vasárnap

A nagymentor - 1. fejezet: Prológus

"Drágaságom, nem akarsz inkább anyukáddal beszélni vagy Annie-vel vagy valami? Esetleg Johannával? Vagy bármelyik nővel? Nem tudom, mit vársz, mit mondjak neked." - A gyereknevelés kalandjai mindannyiunk kedvenc alkoholistájának szemszögéből. A 12. körzet hamvai sorozat befejező kötete.

- Haymitch, szeretnénk mondani valamit.

A hang, amely ezt bejelenti női hang és tompa, mint egy puska hátsó része. Olyan, amely kirángat egy tivornyázást követő álomból. Ahogyan az elmúlt negyven évben mindig, a karom kinyúl és máris kezemben a kés, mielőtt rájöhetnék, hol is vagyok és ki szól hozzám. De most nincs szükség rá.
Még másnaposan sem tart sokáig, hogy rájöjjek, miről is van szó. Számítottam már rá egy ideje. 

Nem is tudom, talán reggel kilenc óra körül lehet. Effie tegnap ment vissza a Kapitóliumba. Most, hogy már tizenhat éve ismernek, tudhatnák, hogy nincs más, amit jobban utálnék, mint amikor valami olyasmi miatt ébresztenek fel ilyen korai órán, amit már egyébként is tudok. Mintha nem tudnák, hogy már betöltöttem az ötvenet és annak ellenére, hogy békére és nyugalomra vágytam, tekintélyes adag tanáccsal láttam el őket egy időben. Olyan témákban adtam nekik tanácsot, amikben semmi tapasztalatom nincs, úgy mint házasság, házastársi viták és üzleti tulajdonjog. Most már igazán megérdemelnék egy kis nyugalmat.

Miután lazítok a késen való szorításomon, a hasamra fordulok és a karjaimba temetem a fejemet. Nem valószínű, de hátha veszik az adást és visszajönnek valami emberbarátabb időben. Sajnos az ilyen helyzetben való fekvés évről évre egyre körülményesebb. Talán lényegesen könnyebb volna, ha nem növesztettem volna ekkora pocakot.
De kit érdekel? Ez jár nekem.

Egy nem túl szelíd rúgás által az oldalamra kerülök. Katniss ma nem viccel. Biztos síkideg. És ez nem fog változni a belátható időben. Katniss idegesen. Mindig. Csodás. Ha ő ideges, akkor olyan, mint a cikkázó napfény vagy holdsugár.
Felsóhajtok és felnézek rájuk. Még csak le sem térdeltek, noha a padlón fekszek. Mondjuk Katniss sosem térdel le, ha fel akar ébreszteni. Általában nem is úszom meg ennyivel mint most, a nyakamba locsol egy vödör vizet vagy valami. A kölyök viszont le szokott térdelni, még ezzel a rossz lábával is. Belé szorult valamiféle tisztelet. Nem mintha belém szorult volna az ő helyében. De szerintem ettől lesz ő olyan átkozottul különleges. Most épp Katniss hátát dörzsölgeti, mintha bátorítani próbálná vagy mi, de szerintem Katniss szeretné, ha abbahagyná, mert eltereli a figyelmét arról, amire nem kevés energia árán felkészítette magát. Kíváncsi lennék azért, hogy mennyi időbe telt nekik, mire felhagytak a civakodással és egyetértettek abban, hogy átjöjjenek. Úgy tippelem, legalább három hét lehetett. 
Kár, hogy nekem már úgy két és fél hete leesett ennek a mostani látogatásnak az apropója.

Peeta mosolyog, Katniss meg mogorván néz. Tudom, hogy felnőttek. Elmúltak harminc évesek. Annak ellenére, amit mások esetleg gondolnak, igenis számon tartom a korukat. De amikor így tesznek, amikor itt állnak ezekkel a kifejezésekkel az arcukon, olyan, mintha még mindig tizenhat évesek lennének. Katniss úgy néz rám, mintha romlott mókust evett volna és én kényszerítettem volna, hogy megtegye. A kölyök a talppárnáin ugrál, de még csak fel sem tűnik neki. Tudjátok mit, felejtsük el a tizenhatot. Peeta legfeljebb öt évesnek látszik, pláne azzal a mohó izgatottsággal az arcán.

Hirtelen furán érzem magam, tudván, miért vannak itt. Tudom, hogy sikerült idáig eljutniuk. Ez egy tőlem távoli érzelem. Nem ismerem fel. Nem keserű és kiégett vagy részeg nemtörődöm. Nem is szomorúság vagy borzalom. Határozottan nem is gunyoros szórakozottság. Még csak nem is goromba aggodalom az általános jólétük miatt, amit megpróbálok olyan rejtve tartani, amennyire az csak lehetséges.
De időm sics rájönni, mi a fene lehet ez az egész, mert Katniss szája máris szóra nyílik. Nyilván úgy döntöttek, ő fogja majd elmondani a nagy hírt.

Tökéletes. Így még jobb móka lesz. 
- Jól van már, csak tegyetek róla, hogy a gyerek ne nevezzen nagypapának.

Katniss szája tátva marad meglepetésében. A fiú döbbent hangot hallat, és azt is hozzátehetném, hogy megkönnyebbülten felnevet, amikor Katnis felé fordul és mogorvasága vicsorba fordul.
Én kuncogni kezdek és arrébb gurulok.
Ideje visszaaludni.
Forrás: Fanfiction.net

Folytatás: vasárnaponként

4 megjegyzés:

  1. "Valami emberibb időben.." :D :'D Hát teljesen egyetértek vele. :DD Nagyon jó!*.* Várom a folytatást! <3

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó kezdet! Ismét bearanyoztad a vasárnapomat! Köszönöm!

    VálaszTörlés
  3. Jön a folytatás, de egyre nyögvenyelősebben tudom rászánni az időt a fordításra. Meg mást is tudnék hozni, de már arra sem nagyon van időm. Meglátjuk. Persze a fic jön majd szépen, hetente, szeretem amúgy én is nagyon :)

    VálaszTörlés