Mivel igen rossz kritikákat is olvashattunk A Kiválasztott 1. filmjéről, Andr3w P.T. javasolta, hogy dolgozzam fel ezt a cikket, mert simogathatja kissé a lelkünket, az meg mindig jól esik. :)
A kritikusok nem fogadták akkora lelkesedéssel Az Éhezők Viadala: A Kiválasztott 1. részét, mint az első két filmet. Kár, mert a Kiválasztott 1. része a sorozat legérdekesebb darabja.
Ahogyan már Suzanne Collins scifi-regényeinek első két filmje is nagyon értelmes feldolgozás volt, az átlagnál okosabb akciófilmek készültek belőlük, A Kiválasztott 1. része sokkal kockázatosabb, hiszen komolyabb gondolkodási képességet igényel. Komolyabb érettségre van szükség mondanivalójának tényleges megértéhez, hiszen sokkal inkább emlékeztet háborús drámára, mint elődei, és összességében sokkal több okosságot is tartalmaz.
Egy jobb háborús film felépítése
A Kiválasztott 1. részében Katniss (Jennifer Lawrence, aki - mint mindig - most is sokkal növeli a film színvonalát) második Éhezők Viadala után lábadozik, amelyben a résztvevő fiataloknak élet-halál harcot kell vívniuk egymással. A lány, akit a történtek mélységesen megráztak, láthatóan poszttraumatikus stressztől szenved, egy lázadó csapat tagjai közé áll, hogy - jelképként szolgálva - megküzdjön a körzetek szabadságáért.
Bár vannak a filmben könnyedebb pillanatok is, a film nagy része komoly, izgalmas és feszült, mint minden háborús dráma. Akárhányszor Katniss és az őt követő stáb bevetésre indul, valós veszélynek vannak kitéve, és nem is értjük, hogy lehet mindebből élve kikerülni. Az egyik legemlékezetesebb jelenetsor, amikor a lázadók bázisát támadják, ez a jelenetsor a II. világháborús filmek nyomasztó légkörét és súlyát sugározza. Olykor el is felejtem, hogy disztópikus tinifilmet nézek, és a történet minden egyes izgalmas fordulatával Katniss helyében érzem magam.
A körzetekben élő emberek reménye szimbólumának szerepét nehezen felvállaló Katnisst egy TV stáb követi a csatába. Sokkal inkább propagandaháborút visel, mint hogy a tényleges ellenséget lőné jelképes íjával és nyilával. Miután azonban megjelenik az éterben, szemtanúi lehetünk, mekkora inspirációt jelent az embereknek, hogy összefogjanak, kiálljanak magukért, barátját (aki talán több is annál) Peetát pedig elrabolja a Kapitólium, és arra kényszeríti, hogy az ő üzeneteiket továbbítsa "a hivatalos csatornákon".
Ész és szív
Hogy a történetet így építik fel, a Kiválasztott 1. részében - ahogyan a bármelyik, még a legjogosabb háborúban is - történnek váratlan fordulatok. És nem csupán a harcmezőn. Mindkét harcoló fél propagandaanyagokat készít. A kegyetlen valóság azonban az, hogy amíg a háború tart, emberek fognak szenvedni és meghalni mégpedig iszonyatos mennyiségben.
A Kiválasztott 1. része ennek megfelelően sötét, és nem titkolja el ezeket a kegyetlen igazságokat. Ennek csúcspontja, hogy gyakorlatilag Katniss és Peeta lesz az, akik egymással szembe kerülnek (az éterben legalábbis) ezen háborús üzenetek feladóiként. A film csodálatosan bemutatja, mennyire sérültek mindketten, hiszen a szemben álló felek mindkettejüket bábként használják céljaik eléréséhez.
Peeta - vélhetően kényszer hatására - dühösen beszél a kamerába, sürgetve Katnisst, hogy hagyja abba a harcot, hogy véget vethessenek a véres eseményeknek, amelyeket szerte az országban mutatnak a TV adások. Katniss pedig a maga részéről olyan videók felvételében segédkezik, amelyben a porrá rombolt 12. körzetet mutatják be, amely arra sarkallja az embereket, hogy igenis lázadjanak fel a rendszer ellen, amely emberek otthonait tette a földdel egyenlővé. Az igazságot mutatja be, mégis manipulálva - persze ez a propaganda lényege, végülis.
A lázadók oldalán megismerhetjük a hűvös, mégis nagy szakértelemről tanúbizonyságot adó és tisztességes Alma Coint, akivel szemben a Kapitólium alattomos vezetője, Snow elnök áll. De ha az ember a jó oldalon áll, akkor is érik veszteségek.
Katniss szenved a saját helyzetében. Összetörik, amikor a Kapitólium erői szándékosan vesznek célba egy szükségkórházat, miután meglátogatta annak sebesültjeit és nyilvánvalóan az is kínszenvedés számára, hogy végig kell néznie, Peeta min megy keresztül. A háború piszkos, borzalmas dolog, bármelyik oldalon áll is az ember.
Ez a gondolat az, ami hiányzik az összes erőszakot sugárzó háborús videójátékból (amelyek közül a This War of Mine és a Valiant Hearts: The Great War jelentős kivételek). Pedig jó lenne, ha minden háborús történet (legyen szó akár játékról akár más jellegű fikcióról) érintené ezeket a gondolatokat: a propaganda embertelen következményeit, bármilyen konfliktus lehetséges velejáróit, a szenvedést, amely szükségszerűen bekövetkezik, amikor embertömegek harcolnak egymás ellen és gyilkolják meg egymást.
Nők vezető szerepben
Az egyik legjobb dolog az Éhezők Viadalában, de különösképp a Kiválasztott 1. részében, hogy hiteles női karakterek jelennek meg hősies szerepekben. Katniss az egyik legerősebb, legjobb női karakter a közelmúlt filmes történelmében. Igen, tehetséges harcos is, de sokkal fontosabb, hogy nagyon biztos erkölcsi iránytűje van, különösen érzékeny mások megértésére és ezáltal hihetetlenül hősies tettekre képes.
Minden hátsó gondolat nélkül ingatag idegeivel is önként jelentkezik, amikor a csatába kell indulni. Mindent megtesz, hogy vigaszt nyújtson a háborús sebesülteknek és nagyon magabiztos a propagandavideókban. Katniss nem színész, de elég bátor ahhoz, az ügy mellé álljon, ahogyan csak tud.
Mindemellett humorérzéke is van. Nem sok lehetősége van, hogy mindezt fitogtassa, az egyik jelenetben azonban nagyon vicces, amikor feltételként szabja Coin elnöknek, hogy húga megtarthassa a macskáját, amelyet egyébként tiltanak a körzetben.
Míg Katniss olyan harcos, akit bátran követnék a csatába, Coin olyan elnök, akire szívesen szavaznék. Lehet, hogy nem elég karizmatikus, viszont nagyon kompetens, jó a problémamegoldó képessége és kellőképpen elhivatott népe iránt. Katnisshez hasonlóan őt is komoly veszteségek érték, mégis kitartott. Olyan nő, aki erejét határozottan és méltóságteljesen használja fel.
Ha az ember látott már néhány háborús filmet, tudhatja, hogy az ezekben szereplő hősies nők aránya alig néhány százalék. Az, hogy itt egy filmen belül több ilyet is találunk, olyasvalami, amit meg kell becsülni.
Kevesebb akció, nagyobb elégedettség
Bár vannak a filmben könnyedebb pillanatok is, a film nagy része komoly, izgalmas és feszült, mint minden háborús dráma. Akárhányszor Katniss és az őt követő stáb bevetésre indul, valós veszélynek vannak kitéve, és nem is értjük, hogy lehet mindebből élve kikerülni. Az egyik legemlékezetesebb jelenetsor, amikor a lázadók bázisát támadják, ez a jelenetsor a II. világháborús filmek nyomasztó légkörét és súlyát sugározza. Olykor el is felejtem, hogy disztópikus tinifilmet nézek, és a történet minden egyes izgalmas fordulatával Katniss helyében érzem magam.
A körzetekben élő emberek reménye szimbólumának szerepét nehezen felvállaló Katnisst egy TV stáb követi a csatába. Sokkal inkább propagandaháborút visel, mint hogy a tényleges ellenséget lőné jelképes íjával és nyilával. Miután azonban megjelenik az éterben, szemtanúi lehetünk, mekkora inspirációt jelent az embereknek, hogy összefogjanak, kiálljanak magukért, barátját (aki talán több is annál) Peetát pedig elrabolja a Kapitólium, és arra kényszeríti, hogy az ő üzeneteiket továbbítsa "a hivatalos csatornákon".
Ész és szív
Hogy a történetet így építik fel, a Kiválasztott 1. részében - ahogyan a bármelyik, még a legjogosabb háborúban is - történnek váratlan fordulatok. És nem csupán a harcmezőn. Mindkét harcoló fél propagandaanyagokat készít. A kegyetlen valóság azonban az, hogy amíg a háború tart, emberek fognak szenvedni és meghalni mégpedig iszonyatos mennyiségben.
A Kiválasztott 1. része ennek megfelelően sötét, és nem titkolja el ezeket a kegyetlen igazságokat. Ennek csúcspontja, hogy gyakorlatilag Katniss és Peeta lesz az, akik egymással szembe kerülnek (az éterben legalábbis) ezen háborús üzenetek feladóiként. A film csodálatosan bemutatja, mennyire sérültek mindketten, hiszen a szemben álló felek mindkettejüket bábként használják céljaik eléréséhez.
Peeta - vélhetően kényszer hatására - dühösen beszél a kamerába, sürgetve Katnisst, hogy hagyja abba a harcot, hogy véget vethessenek a véres eseményeknek, amelyeket szerte az országban mutatnak a TV adások. Katniss pedig a maga részéről olyan videók felvételében segédkezik, amelyben a porrá rombolt 12. körzetet mutatják be, amely arra sarkallja az embereket, hogy igenis lázadjanak fel a rendszer ellen, amely emberek otthonait tette a földdel egyenlővé. Az igazságot mutatja be, mégis manipulálva - persze ez a propaganda lényege, végülis.
A lázadók oldalán megismerhetjük a hűvös, mégis nagy szakértelemről tanúbizonyságot adó és tisztességes Alma Coint, akivel szemben a Kapitólium alattomos vezetője, Snow elnök áll. De ha az ember a jó oldalon áll, akkor is érik veszteségek.
Katniss szenved a saját helyzetében. Összetörik, amikor a Kapitólium erői szándékosan vesznek célba egy szükségkórházat, miután meglátogatta annak sebesültjeit és nyilvánvalóan az is kínszenvedés számára, hogy végig kell néznie, Peeta min megy keresztül. A háború piszkos, borzalmas dolog, bármelyik oldalon áll is az ember.
Ez a gondolat az, ami hiányzik az összes erőszakot sugárzó háborús videójátékból (amelyek közül a This War of Mine és a Valiant Hearts: The Great War jelentős kivételek). Pedig jó lenne, ha minden háborús történet (legyen szó akár játékról akár más jellegű fikcióról) érintené ezeket a gondolatokat: a propaganda embertelen következményeit, bármilyen konfliktus lehetséges velejáróit, a szenvedést, amely szükségszerűen bekövetkezik, amikor embertömegek harcolnak egymás ellen és gyilkolják meg egymást.
Nők vezető szerepben
Az egyik legjobb dolog az Éhezők Viadalában, de különösképp a Kiválasztott 1. részében, hogy hiteles női karakterek jelennek meg hősies szerepekben. Katniss az egyik legerősebb, legjobb női karakter a közelmúlt filmes történelmében. Igen, tehetséges harcos is, de sokkal fontosabb, hogy nagyon biztos erkölcsi iránytűje van, különösen érzékeny mások megértésére és ezáltal hihetetlenül hősies tettekre képes.
Minden hátsó gondolat nélkül ingatag idegeivel is önként jelentkezik, amikor a csatába kell indulni. Mindent megtesz, hogy vigaszt nyújtson a háborús sebesülteknek és nagyon magabiztos a propagandavideókban. Katniss nem színész, de elég bátor ahhoz, az ügy mellé álljon, ahogyan csak tud.
Mindemellett humorérzéke is van. Nem sok lehetősége van, hogy mindezt fitogtassa, az egyik jelenetben azonban nagyon vicces, amikor feltételként szabja Coin elnöknek, hogy húga megtarthassa a macskáját, amelyet egyébként tiltanak a körzetben.
Míg Katniss olyan harcos, akit bátran követnék a csatába, Coin olyan elnök, akire szívesen szavaznék. Lehet, hogy nem elég karizmatikus, viszont nagyon kompetens, jó a problémamegoldó képessége és kellőképpen elhivatott népe iránt. Katnisshez hasonlóan őt is komoly veszteségek érték, mégis kitartott. Olyan nő, aki erejét határozottan és méltóságteljesen használja fel.
Ha az ember látott már néhány háborús filmet, tudhatja, hogy az ezekben szereplő hősies nők aránya alig néhány százalék. Az, hogy itt egy filmen belül több ilyet is találunk, olyasvalami, amit meg kell becsülni.
Kevesebb akció, nagyobb elégedettség
A Kiválasztott 1. része kevésbé népszerű, mint elődei, mert szándékosan mozdul el az akciók felől a nagyobb gondolkodást igénylő, sötétebb háborús filmek irányába. De pontosan ez az, ami annyira kiemelkedővé teszi. Az a sok politikai felhang és sejtetés, amely már Az Éhezők Viadalát és a Futótüzet is mélyebb és sokkal érettebb történetté tette, immáron valamiféle gerincet alakít ki a sorozatban.
Okos megközelítés, hogy a sorozat fokozatosan válik egyre mélyebbé. Az Éhezők Viadala filmsorozat valami sokkal intelligensebb dologgá nőtte ki magát mint egy egyszerű ifjúsági könyv feldolgozás. A Kiválasztott 1. része által a legritkább fajták közé ért fel: egy olyan sorozattá, amely elegánsan és szépen fogalmaz meg komoly és ijesztő üzenetet az erőszakról.
Forrás: Poligon
Okos megközelítés, hogy a sorozat fokozatosan válik egyre mélyebbé. Az Éhezők Viadala filmsorozat valami sokkal intelligensebb dologgá nőtte ki magát mint egy egyszerű ifjúsági könyv feldolgozás. A Kiválasztott 1. része által a legritkább fajták közé ért fel: egy olyan sorozattá, amely elegánsan és szépen fogalmaz meg komoly és ijesztő üzenetet az erőszakról.
Forrás: Poligon
Ez egy nagyon jó cikk, örülök, hogy van ami arról szól, ami a film mögött van és nem csak a felszínt kapargatja. Mert például mostohahugom ő olvasta az első részt, látni pedig látta mindet és a harmadik rész után, mikor hazajött, azt mondta, hogy "hát ez milyen unalmas film volt, a csaj túl sokat sírt, túl sok volt a dráma meg semmi akció". Próbáltam elmagyarázni neki, de úgy érzem, hogy aki nem lát a dolgok mögé, az csak ennyit is fog felfogni az egész filmből. Úgyhogy örülök a cikknek és lehet, hogy csak azért, mert a kedvenc triológiám, de teljesen egyetértek is.
VálaszTörlésValóban jó egy ilyen cikket olvasni, mert a legtöbben azért ültek be, hogy akciófilmet nézzenek, és csalódottan távoztak a moziból. Pedig ha az ember kicsit belegondol, még ha nem is olvasta a könyveket, mégis csak jól fogták meg a háború lényegét. Én akár még "unalmasabb" filmet is elbírtam volna, mert még így sem volt benne az a tehetetlenség, amit Katniss érzett. Ezért (is) tetszett mondjuk a Harry Potter 7/1 része, mert ott aztán tényleg bevállalták a lassú (unalmas?) kezdést. Arra is rengetegen azt mondták, milyen vacak lett, pedig tökéletesen megragadta a könyv lényegét - tehetlenség, frusztráció, feszültség.
VálaszTörlésMondjuk azért érződik a cikken, hogy nem olvasta a könyvet, Coinnak az ábrázolásával még mindig nem értek egyet, ebből az írásból is látszik, hogy sokkal jobb a megítélése, mint kellene. Illetve a végén ez a megjegyzés, hogy "sokkal intelligensebb dologgá nőtte ki magát, mint egy egyszerű ifjúsági könyvfeldolgozás" szerintem elég gáz... Mármint miért tételezi fel, hogy a könyv nem ilyen volt? Vagy esetleg nem még mélyebb, mint a film? Márpedig utóbbi az igaz.