2014. augusztus 17., vasárnap

Könyvajánló - Klasszikus disztópiák

Bár tudom, hogy már heteken belül sulikezdés, de volt egy olyan kérés, hogy a következő könyvajánló rovatom alkalmával gyűjtsem össze az Éhezők Viadalához hasonló kicsit klasszikusabb könyveket, azok között is lehetnek jók. Voltak nekem is ötleteim, Tőletek is kaptam, szóval remélem, ez is hasznos bejegyzés lesz. Ráadásul sulikezdés ide vagy oda, ezen könyvek közül párat még lehet, a suli könyvtárában is megtaláltok. De azért addig is van még két hét olvasgatni.


William Golding: A legyek ura
A könyv ugyan nem disztópikus, mégis a sok gyerekszereplő és a gyerekek egymáshoz való viszonyai okán Suzanne Collins-ra is nagy hatással volt. 

Egy csapatnyi angol kamasz, akinek repülőgépe lezuhan egy lakatlan szigetre, nekilát, hogy Robinsonként megpróbálja újrateremteni a civilizációt. A fiúk testületeket választanak, törvényeket hoznak, igyekeznek ésszerűen berendezni életüket, ahogyan a brit gyarmatosító szellemet dicsőítő kalandregényekben szokás. A Legyek Urá-nak azonban más a kifejlete: ezek az alig tizenéves gyerekek fokozatosan elvadulnak, lehámlik róluk a civilizációs máz, és immár nem komiszak, hanem gonoszak, ölni is képesek, és félelmükben csinálnak maguknak istent, aki megfelel démonikus mivoltuknak: a Legyek Urát. Azt teszik, önmaguktól, saját bensőjüktől vezérelve, amit ez a század tett a legszörnyűségesebb időszakaiban.
A könyvből filmváltozat is készült, amelyet akár a YouTube-on is megnézhettek, de az olvasásélményt ez természetesen nem helyettesíti.




George Orwell: 1984
A 20. század közepén íródott 1984-ben egy olyan totális diktatúrába látogathatunk, ahol az embereket egy teleképen (olyan TV készülék, amely a helyiségben zajló eseményeket rögzíti is) keresztül irányítják és figyelik meg. A valóságshow-k alapötlete gyakorlatilag a regényből származik.

A regény egy olyan rendszerről szól, mely kizárólag a hazugságra és a terrorra épül. Az emberek általánosságban háromféleképpen viszonyulnak hozzá: szenvednek tőle, de tudják, hogy a lázadás eleve lehetetlen, így apatikusak; szenvednek tőle szellemileg jobban mint fizikailag, és fellázadnak, tudva, hogy biztosan belebuknak; végül vannak olyan ostobák, akik nem szenvednek tőle, így hisznek benne. Az irányítók, a Belső Párt tagjai természetesen egészen más világban élnek. A történet főhőse a halálba induló lázadók csoportjába tartozik. Egyike a sokszáz hivatalnoknak, akik a hivatásszerű történelemhamisítást végzik.
Ennek a könyvnek is van filmváltozata, amelyet én most csak eredeti nyelven látok, de egy előzetest azért érdemes megnézni róla.




Aldous Huxley: Szép új világ
Ez a regény ugyan nem a diktatúra kegyetlenségére, hanem a jövő egy másik nagy veszélyére az elérzéketlenedésre hívja fel a figyelmét (ebben a tekintetben kicsit inkább a Delírium sorozatra emlékeztet, bár ott meg nem minden olyan szép és jó). Mindenesetre a könyv 1931-ben íródott és erősen disztópikus.

2540-ben a Boldogságra való puszta törekvés immár kevés, ha egyszer még az Életnél is több, a holtig tartó ifjúság elidegeníthetetlen joga is mindenkinek megadatott. Ki bánja, ha közben a Szabadság és Egyenlőség hiú eszméi s megannyi más kacat - művészet, hit, az önmagáért való tudás -mind oda került, ahová való: a történelem szemétdombjára! Mert aki mást, úgymond, többet akar - Istent, költészetet, jóságot, szabadságot, olykor a magány csendjét vagy épp a bűn katarzisát -, az nem akar mást, mint a boldogtalanságot. Az efféle Vadembernek a Világellenőrök jóindulatú bölcsességgel kormányozott világállamában nincs helye. Jobban teszi hát, ha a földgolyó egy távoli zugába húzódva a sötét múlt kínjaival sanyargatja magát: ínséggel, betegséggel, hideggel, forrósággal, gyötrő szenvedéssel és gyilkos szenvedéllyel. Netán egy Shakespeare nevű, rég halott rajongó összegyűjtött műveinek forgatásával. Vagy Huxley olvasásával - mondjuk egy Szép új világ című könyvvel.


Orson Scott Card: Végjáték
Bár nem lett nagyon sikeres a tavaly megjelent filmváltozat, mint várták, de ez a könyv is klasszikusnak tekinthető, hiszen az első kiadása még 1985-ben jelent meg. A könyvben egy tizenéves fiúra bízzák egy hadsereg vezetését egy mindent eldöntő galaktikus háborúban.

A Föld újra támadás alatt áll. Egy földönkívüli faj a végső csatára készülődik. Az emberiség túléléséhez egy katonai géniuszra van szükség, aki talán legyőzheti az idegeneket.
De ki lesz az?
Ender Wiggin. Zseni. Könyörtelen. Ravasz. A taktika és a stratégia mestere. És gyermek. A Nemzetközi Flotta besorozza katonai kiképzésre, s amint Ender belép új otthonának, a Hadiskolának a kapuin, gyermekkora azonnal véget ér. Az újoncok közül kiemelkedve Ender bebizonyítja, hogy géniusz a géniuszok között. A harci szimulációk koronázatlan királyává válik. De vajon meddig bírja a magányt és a rá nehezedő nyomást? A szimulációkban sikereket ért el, de hogyan fog majd bizonyítani az igazi csatamezőn? Elvégre, a Hadiskola csak játék. Vagy nem?
A könyvből készült tavaly bemutatott film előzetesét ITT nézhetitek meg, a könyvnek pedig A holtak szószólója címen folytatása is olvasható.

Lois Lowry: Az emlékek őre
Az általatok többen is ajánlott Az emlékek őre 1993-ban íródott és szintén egy tökéletesnek tűnő jövőbeli világba kalauzolja olvasóit.

A tizenkét éves Jonas olyan világban él, melyben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak, nincsenek kábítószerek, a családok életében is teljes a harmónia. Ezt a tökéletesnek tűnő társadalmat a bölcsek tanácsa vezeti. Ők azok is, akik a tizenkettedik évüket betöltő fiúk és lányok egész életre szóló pályát kijelölik, egy évente megrendezett ceremónián. Történetünk hősét valami egészen egyedi feladatra tartják alkalmasnak. Miközben egy különös öregember felkészíti őt hivatása betöltésére, Jonas előtt tárul fel, milyen titkok lapulnak az őt körűlvevő világ békéje mögött. A fiú vakmerő tettre szánja el magát.
Ennek a könyvnek idén ősszel (szeptember 11-én) lesz a mozis bemutatója, az előzetest ITT nézhetitek meg. 

2 megjegyzés:

  1. Ez tök érdekes volt Ancsi. :) Az első kettőről természetesen hallottam, a 3. egész jónak tűnik, a 4.-et elvből nem olvasnám vagy nézném meg filmen, Az emlékek őrével lehet majd megpróbálkozok egyszer. :)

    VálaszTörlés
  2. Mindet olvastam, kivéve a Végjátékot, amit csak filmen láttam. Ezek olyan klasszikusok, amiket mindenkinek ismernie kell. Különösen az 1984, az egy mestermű. A Legyek Ura és a Szép új világ nekem annyira nem tetszettek, de egy esélyt érdemes adni nekik. Az emlékek őre szintén remek, az inkább gyerekkönyv, de baromira tetszett az a világ, amit ábrázol, és nagyon fontos mondanivalója van. Van három "folytatása" (inkább csak ugyanabban a világban játszódó történetekről van szó, illetve az utolsó összekapcsolja őket), azok is érdemesek az olvasásra, bár annyira azért nem jók, mint az első rész. A Végjátékot filmen valamennyire élveztem, de elvileg a könyv sokkal jobb. Ha sikerülne megszerezni, azzal is tennék egy próbát.

    VálaszTörlés