Fanfic: Karácsony a 12. körzetben, 2. rész

2. rész: Haymitch ajándékai

Katniss szemszöge

Amikor kinyitom a dobozt, egy rövid levelet találok benne. Semmi különös, egy kis papírlap, amelyre ceruzával írtak. Az alján az aláírás: Prim. Megpróbálom nem elsírni magam, amint felolvasom.

Megpróbálom visszafojtani könnyeimet, hasztalan. Peetába kapaszkodom és zokogni kezdek a mellkasán. Megsimogatja a hajamat, Haymitch pedig megveregeti a hátam. Felemelem a fejem, és meglátom, mi van Prim levele alatt. A családi fotónk. Anya, Apa, Prim és én.

- Megkért, hogy adjam át ezt a levelet, ha... Ha esetleg nem térne vissza. - mondja Haymitch.

- Ó, Haymitch - sóhajtom, miközben átölelem. - Köszönöm.

- Ez pedig a Tiéd. - mondja Haymitch és átad Peetának egy narancsszínű papírba csomagolt ajándékot.

Peeta letépi a papírt és kibontja a dobozt.

- A családi kenyérsütő formánk! - magyarázza, és felragyog az arca. - Nézd, Katniss! Az aljába bele van vésve, hogy Mellark, így minden egy kenyér alján... azt hiszem, ez tényleg Mellark. Azt gondoltam, odaveszett tavaly a bombázáskor. 

- A születésnapodra szánták. - mondja Haymitch. - A romok között találtam ezzel a kártyával.

Néhány könnycseppet látok megcsillanni Peeta szemében. Peeta gyorsan megtörli a szemét és megöleli Haymitch-et. 

- Köszönöm, Haymitch. Ez tényleg nagyon sokat jelent számomra.

- Nos, ez szép este volt. Köszönöm, hogy átjöttetek, srácok. - mondja Haymitch.

Peetával az ajtó felé indulunk ajándékainkkal a kezünkben, amikor Haymitch megállít egy pillanatra. 

- És Peeta... - mondja Haymitch. - Sok szerencsét.

Amikor kiérünk, Peetához fordulok.

- Mihez kívánt sok szerencsét? 

- Semmihez. - válaszol nevetve. - Ez csak amolyan poénkodás közöttünk.

- Nos, az én neked szánt ajándékom egy nagy semmi Haymitch-éhez képest. - mondom.

- Emiatt ne rágd magad. Bármit is kapok, örülni fogok neki. - mondja Peeta.

- Ez viszont is így lesz. - mondom. - Mit gondolsz, nem kellene bekeretezni a cuccokat, amiket kaptunk?

- Egy kenyérsütő formát nem lehet bekeretezni, Katniss! - mondja Peeta nevetve.

- Tudod te, mire gondolok. - válaszolom vissza. - A levelet, a kártyát és a képet.

- Nos, ez nagyszerű ötlet. - mondja Peeta.

Bemegyünk a házba, betesszük a sütőformát a konyhaszekrénybe. Aztán felmegyek az emeletre és elteszem a levelet, a kártyát és a képet a kis asztalkám felső fiókjába.

- Tényleg már este 10 óra van? - kérdezi Peeta.

- Bizony. - mondom. - Le kellene feküdünk.

Bemászok az ágyba, Peeta mellém fekszik. Pontosan tudom, mit fog mondani. Minden este ugyanazt mondja, mielőtt elaludnék.

- Jó éjszakát, Miss Everdeen. - majd lágyan megcsókol.

Folyatás és egyben befejező rész holnap várható!