2013. november 17., vasárnap

A Futótűz hivatalos sajtótájékoztatójának anyaga, 1. rész

Na, végre hozzá tudok kezdeni. Tudom, hogy több, mint egy hete történt a jeles esemény (november 8-án, pénteken), ám maga az átirat is 14-én jelent meg, és bár vannak még jónak tűnő anyagaim félretéve, emellett talán nem illik szó nélkül elmenni. Hosszú-hosszú anyag következik, pedig ez még csak az első fele lesz ám. De bekészítesz egy kis szotyit, ropit, kólát, két napi hideg élelmet és máris sima ügy. Úgy értem, végigolvasni. Ne feledd, én fordítom is ;)

A rajongókat nagyon megérintették ezek a történetek, különböző okok miatt, akár mert személyes élményük fűződik hozzá, akár a politikai felhangja miatt, vagy pedig egyszerűen élvezik a benne szereplő akciót. Elmondaná bárki önök közül a stábból röviden, hogy mit szeret legjobban ebben a könyv- és filmsorozatban?
Jennifer: Én szívesen elmondom, mit szeretek ezekben a filmekben. Személy szerint nagyon izgatott voltam, amikor elkezdtem olvasni ezeket a könyveket, mert ez egy olyan nagyszabású sorozat, amit fiatalok fognak olvasni, és olyamiről szól, ami aktuális és nagyon fontos. Szerintem csodálatos az az üzenete, hogy az egyénnek, akár egyetlen embernek is milyen nagy hatása lehet. Egy olyan társadalomban, mint a miénk, nagyon egyszerű mindig az előttünk lévő nyomába lépni, így pedig a történelem újra-és-újra megismétli önmagát. És szerintem ez egy nagyon fontos üzenet a fiatalabb generációk számára, hogy lássák, hogy ők milyen fontosak társadalmunk és jövőnk alakításában.
Donald Sutherland: Mondhatok valamit? Ami engem illet, számomra fontos volt, hogy valamiképpen megtaláljam benne a helyem, mert ez [a sorozat] sokkal-sokkal jobban megmutatja az egyeduralkodói rendszer veszélyeit, mint bármi, amit hosszú-hosszú idő óta láttam.
Jennifer: Ráadásul egy nagyon-nagyon belevaló női főhőse van.
Josh: És egy nem túl vagány Peeta.

Francis Lawrence-től kérdeznék. Tavaly Gary Ross-szal találkozhattunk, aki az első Éhezők Viadala filmet rendezte. Te vetted át a rendezői szerepet erre a filmre és aláírtál a következő kettőre is. Úgyhogy azt kérdezném, milyen folytonosságra számíthatunk a Futótűzben és a Kiválasztottban?
Francis Lawrence: Nos, azt hiszem, az egyik, amit mindenképpen biztosítani akartam, az az összes film esztétikai egysége. És azt gondolom, Gary Ross csodálatos munkát végzett az Éhezők Viadala világának felépítésével. Szóval ugyanazzal a díszlettervezővel dolgoztunk, akivel ő is, hogy biztosítsuk, hogy a Kapitólium ugyanolyan építészeti struktúrákat tartalmazzon, és hogy a 12. körzet is ugyanazt a szinte 1930-as évekbeli Appalache-hegység falucskája érzést keltse. És most ugyanezt tesszük a Kiválasztott-tal is, és ami a jó dolog a Kiválasztottban, hogy láthatunk majd benne egy halom körzetet. Sőt, a Kapitóliumot egy teljesen más nézőpontból ismerjük majd meg. Gyakorlatilag lemegyünk a Kapitólium utcáinak kellős közepére, ami fantasztikus lesz. De mondom, mindvégig ugyanazzal a díszlettervező céggel dolgozunk, hogy biztosítsuk a filmek teljes egységét.


A következő kérdést Ninának és Francisnek tenném fel. Nina, az Éhezők Viadala világának megalkotása kapcsán hosszan beszéltünk az érzelmi vonalról, és arra jutottunk, hogy a film vizuális és érzelmi hangulata között szoros összefüggés van. Most új forgatókönyvírót szerződtettél Simon Beaufoy és rendezőt Francis személyében. Milyen megfontolások biztosították, hogy továbbra is fennmaradjon az érzelmi és a vizuális hangulat közötti egyensúly, miközben a munkát ezekre az új emberekre bíztad?
Nina Jacobson: Nos, véleményem szerint a film középpontjában Katniss nézőpontja áll, és mindaddig, amíg következetesen az ő bőrébe bújunk, az biztosítja a folytonosságot, mivel karakterként ő egy elég összetett figura. Változik, de valamiféle alapot biztosít számunkra végig a sorozat során. Én azonban azt gondolom, hogy ez a film sok új lehetőséget biztosít számunkra, hiszen sokkal több időt töltünk a Kapitóliumban és az Aréna maga is ellenség éppúgy, ahogyan a karakterek is ellenfelei egymásnak. Így aztán Francisnek lehetősége volt kitárni ezt a világot, miközben nagyon hű maradt ahhoz, ahogyan az előző filmben megközelítettük a karaktereket és azok érzéseit.

Ez a kérdés Jeffrey-nek és Lennynek szól. Sokat beszéltetek arról, mi olyan vonzó abban, hogy ennek a filmnek a munkálataiban részt vegyen az ember, és most Ti is részesei vagytok ennek a franchise-nak. Beszélnétek az első filmmel kapcsolatos benyomásaitokról, a könyvekről, hogy mit szerettek a karaktereitekben, és mi az, amit nem szerettek a többi karakterben?
Jeffrey Wright: Hűű. Lenny, kezded?
Lenny Kravitz: Hol is kezdjük? Mi volt az első kérdés? Nos, először is, ami a történetet illeti, ez egy nagyszerű történet. Itt vannak ezek a nagyszerű színészek és színésznők, a rendező és még sokan mások, de a lényeg, hogy ez egy nagyon jól megírt történet, nagyszerű karakterekkel. Nem sok mindent tudtam az Éhezők Viadaláról, míg Gary Ross fel nem hívott. Semmit sem tudtam róla. A Bahamákon voltam, zenéltem, valahol a dzsungelben. Aztán jött ez a hívás az Éhezők Viadaláról. Le kellett töltenem és el kellett olvasnom. Amikor azonban elolvastam, magával ragadott. Az egész könyvet elolvastam egyetlen éjszaka alatt és a karakterem Cinna, a Kapitóliumnak dolgozik, nyilvánvalóan. Csöndes típus. Teszi a dolgát, de egyetlen pillanat alatt megfogja valami Katnissben. Megérti kicsoda is a lány. Hisz benne, a képességeiben és segíteni akar neki. Így kezdődik a barátságuk. Ebben a filmben még visszafogottabb, ám van egy pont, ahol készen áll arra, hogy kinyilatkoztatást tegyen, és ez ténylegesen megmutatja, melyik oldalon is áll. És ezt az erős húzást akkor teszi, amikor bemutatja azt az esküvői ruhát, amit Snow elnök szeretne, hogy viseljen. Mindenki látja. A ruha aztán fecsegőposzátává alakul, Cinnának pedig szembe kell néznie tettei következményével. De nekem tetszik, hogy ő a művészeten keresztül fejezi ki magát. Jeffrey?
Jeffrey Wright: Megpróbáltam összeszedni a gondolataimat, kellett egy kis idő hozzá. Szóval köszi, hogy kisegítettél. Az egyik dolog a történetben felmerülő témák mellett, ami vonzott ehhez a sorozathoz az a különleges munka, amit az itt összegyűltek korábban felmutattak. Így aztán nekem lehetőségem volt arra, hogy a hátukon cipeljenek. Lennyhez hasonlóan én is a dzsungelben voltam Nyugat-Afrikában, valahol Sierra Leonében, így kimaradtam az első film körülötti hírverésből. De amikor felhívott - az én esetemben - Francis, hogy legyek én is részese ennek, utánakerestem, és rájöttem, hogy itt valami különösen izgalmas dolog zajlik, ahogyan azt Jennifer elmondta, ez is egy olyan nagy hatású, fiataloknak szóló történet, amiből sok van manapság. Ugyanakkor ezek a szívbe markoló, sokakat megérintő témák, amelyekről ezek a fejlődésben lévő fiatalok olvasnak itt, véleményem szerint nagyon fontosak. Nem különlegesek, de olyan értelmes módon vannak tálalva, hogy minden egyes olvasó vagy minden egyes néző maga is képes belehelyezkedni ebbe a világba és levonni a saját életére vonatkozó következtetéseit. Ami engem illet, tetszik, hogy ez szórakoztatja az embereket, mégis olyasfajta kikapcsolódást biztosít, ami nem hagyja figyelmen kívül az emberi lélek összetettségét és azt, mi is zajlik a mi világunkban.

Elizabeth és Jennifer, mesélnétek arról, miért is jó, hogy ilyen erős karaktereket alakíthattok?
Elizabeth Banks: Nos, Jennifer csodálatos színésznő, aki remek szerepeket kap és kívánom, hogy mindig is kapjon világéletében. Én egy kicsit régebb óta űzöm ezt a szakmát és tudom, milyen sok csajos szerep van a filmvilágban, feleségek, barátnők, akik nem olyan érdekesek, mint Katniss. És remélem, hogy Jennifer ilyen Katniss szintű szerepeket kap majd a továbbiakban is. Nagyon ritka az ilyen. Itt van ez a film és a Gravitáció, én pedig nagyon izgatott vagyok, hogy ilyen példaképek állhatnak egy olyan mozis közönség előtt, akiknek a fele nő.

Sam és Jena, mindketten újak vagytok a sorozatban, mit szerettek legjobban a karaktereitekben?
Jena: Szerintem én minden egyes dolgot szeretek Johanna Mason-ben. Amikor én elolvastam a regényt, 48 óra alatt, mert kihúzták a bölcsesség fogamat és csak feküdtem az ágyban és ettem a rengeteg fagyit, és nagyon elmélyültem a könyvekben és zokogtam a végén, annyira megfogott érzelmileg. Szerintem engem a regények mondanivalóján, a csodálatos szereplőgárdán és a hihetetlen rendezőn kívül az fogott meg, hogy ez egy olyan könyv, amit nagyon jól fogadtak a fiatalok, hogy nagyon ki voltak éhezve rá, és ez a szimbiotikus kapcsolat [a könyvben Katniss és Peeta között]. Az ember hiába hozakodik elő egy nagyszerű elképzeléssel, ha nincs, akit érdekeljen ez az elképzelés. És úgy érzem, hihetetlen dolog, hogy ez az új generáció ki van éhezve erre a más jellegű identitásra. Valami mást keresnek a történetekben, mint amit eddig kaptak. Már nem cukormázzal bevont történetre vágynak. Amit olyan csodálatosnak véltem Johanna Mason-ben, hogy ő kifejezetten sokat képvisel ebből: nem egy cukipofa, hanem kemény, őszinte, erőszakos és dühös. És ezek a dolgok nem vetnek jó fényt rá. Nem hiszem, hogy ő ezektől vagány lesz. Ez egyszerűen csak egy túlélési technika számára. És szerintem nagyon érdekes dolog megmutatni azt fiatal lányoknak, hogy felvehetnek olyan személyiségjegyeket, amelyek nem a sajátjuk, mégis használhatják őket túlélésre és ez kiemelheti őket a világból, ami szerintem nagyon klassz.
Sam: Azt kell, hogy mondjam, kissé meg voltam ijedve, hogy be kell lépnem ebbe a világba, amelyet szereplőtársaim ilyen erősen megalapoztak, különösen, amikor egy olyan karaktert közelít meg az ember, mint Finnick, aki úgy van bemutatva, mint egyfajta isten. Egy ilyen karaktert megközelíteni elég kemény dolog, hogy finoman fogalmazzak. Át kellett mennem némi fizikai átalakuláson, le kellett borotválni a mellkasomat is. (nevet) Szóval elég ijesztő volt, de igyekeztem elfogadni a kihívást és olyan keményen dolgozni, ahogyan csak tudtam. Ez minden, amit megtehettem. Bármennyire is volt egy kis negatív visszhangja, amikor kiválasztottak, azt hiszem, mostanra az emberek egy részének véleménye megváltozott. Az a nyilvánvaló célom, hogy az egész világ véleményét megváltoztassam (nevet), és Finnick célja is ez. Szóval azt hiszem, ez közös bennünk.
Jeffrey Wright: Nem válaszoltam a sok részből álló kérdésem azon részére, hogy mit szeretek a karakteremben. Tetszik, hogy ő olyan ember, aki ellenáll a korábbi helyzet adta egyensúlynak.

Josh és Jennifer, mit gondoltok, milyen erkölcsi útmutatást tanulhatnak a fiatal fiúk és lányok a karaktereitektől? És fontosnak érzitek-e mindezt egy fiataloknak szóló sorozatban?
Jennifer: Azt gondolom, olyan társadalomban élünk - és ezt mi magunk is tapasztaljuk saját életünk során, - hogy az emberek feljogosítva érzik magukat bizonyos dolgokra. Szerintem mi már annyira érzéketlenek vagyunk, hogy semmi nem képes megdöbbenteni, és a média azt etet meg velünk, amit csak akarunk. Ez egyfajta példa arra, hova is vezethet, ha hagyjuk, hogy mindez megtörténjen, ha folyamatosan olyan dolgokra érzi magát feljogosítva az ember, amire egyszerűen nincs. Úgy gondolom, hogy az első film végén, amikor ott állunk az éjfürttel, hogy "nekik kell egy győztes. Nekünk nem kell az ő játékukat játszanunk", az egy remek példa arra, hogy a fiatalok lássák, nem kell mindig másokat követni. Még amikor úgy is tűnik, hogy te vagy az egyetlen, még akkor is érdemes felemelni a hangunkat az ellen, ami rossz, és ami megakadályozza, hogy a totális diktatúra felülkerekedjen rajtunk.
Josh: Igen, épp a minap gondolkodtam a mi generációnkon, és hogy az öcsémék generációja is lassan felnő, és nekik a világ minden szegletében az arcukba nyomják az igazságot, és mindig megmondja nekik a média, hogy milyennek kell lenniük. Hogy kell kinézned és mit kell felvenned. Szerintem ez a film rámutat, hogy az ember szembemehet az árral és hogy ez a legfontosabb dolog. Már gyerekként is ezt tettem. Szembementem az árral, azt tettem, amit akartam, és most itt vagyok, és veletek beszélgetek, srácok. Szóval szerintem ez nagyon fontos.

Jennifer, Josh, Liam, látjuk, hogy Katniss hogyan érinti meg az embereket azáltal, hogy híres lesz, mit reméltek, mit érhettek el ezzel a lehetőséggel amit ezek a filmek biztosítanak számotokra?
Jennifer: Néha változnak a dolgok. Olyan sok jó dolog is kisülhet ebből. Hogy csak jó dolgokról beszéljek. És hogy a legegyszerűbbet említsem, akár jótékony célokra is gyűjthetünk pénzt általa. Tíz perc alatt aláírok száz posztert, amiből aztán több száz dollárt lehet keresni jótékony célokra. És... várj, erre volt egy nagyon jó válaszom, de elfelejtettem... Istenem... mit is mondtál?

Vannak listáid, mire szeretnéd használni a hírességedet, hogy segíthessél másokon?
Jennifer: Őszintén szólva igen, mert néha meglepnek a dolgok. Az ember színészként soha nem gondolná, milyen fontos is a munkája, hogy amit csinálok, az fontos a világnak és az embereknek. Annyira szeretem ezt. Emlékszem, az első film alkalmával megismerkedtem egy statisztával, akit égési sebek borítottak. Emlékszem, a lány odajött hozzám, és elmesélte, hogy korábban nem szeretett iskolába járni, aztán elolvasta az Éhezők Viadala: Futótüzet, mire büszke lett a sebeire, a barátai pedig "lángra lobbant lány"nak szólították. Én pedig csak sírtam és felhívtam anyukámat, és elmeséltem neki. Olvastam a harmadik regényt, amikor Katniss elmegy a kórházba és néha olyan értelmetlennek tűnik, hogy az embert kisminkelik, hajában hajcsavarók, de néha vannak olyan életek, akiket meg tudunk érinteni. Szóval nincsenek terveim ezzel kapcsolatosan, de néha előkerül valami, fenéken billent és ez jó. Szeretem csinálni.
Liam: Véleményem szerint egyedülálló lehetőség van a kezünkben ezáltal, hogy felemeljük a hangunkat, elmondjuk a véleményünket olyan dolgokról, amelyek fontosak lehetnek, függetlenül attól, hogy az emberek meg akarnak-e hallgatni minket vagy sem. Van lehetőségünk felszólalni. Szerintem ha kihasználjuk ezeket a lehetőségeket, az csak jó, mert így fel tudjuk hívni a figyelmet bizonyos fontos dolgokra, ami egyedülálló.

Folytatása... hamarosan - remélhetőleg. :)

2 megjegyzés:

  1. Hú de jó cikk lett Ancsi, köszönet érte :) és a végén Liam is megszólalt :D

    Vivi

    VálaszTörlés