2013. szeptember 27., péntek

Az Empire teljes cikkének fordítása, 1. rész

A héten megjelent szkennek alapján veselkedek neki a fordításnak, és csak bízni tudok benne, hogy ez most jó cikk lesz :)



2012. február 27-én az Empire a londoni Soho Hotelben üldögél Jennifer Lawrence-szel. A színésznő néhány hét múlva megjelenik az Éhezők Viadala - az első kasszasiker film, amelyben főszereplőként látható - premierjén. Nem ez az első kasszasiker film, amiben látható, bár az igencsak sikeres X-Men: Az elsők nem igazán az ő filmje volt. Ott egy mutáns mellékszereplőt alakít, ráadásul a poszteren sem nagyon ismerhető fel a kék festék mögött. Az Éhezők Viadalában minden róla szól. Főszereplője egy sikeres sorozatnak, és nagyon gazdag ember. Ő nem csak egy a sok, független filmben játszó színésznő közül, akiből nem igazán lett sztár. 
- Azt kérdezi tőlem mindenki, hogy felkészültem-e rá, hogy megváltozik az életem. - mondja Lawrence, arcáról pedig nem igazán lehet leolvasni, mit is gondol valójában. - Nem tudom, ez olyan dolog-e egyáltalán, amire fel lehet készülni. De lehet, hogy nekem nem is kell. Talán semmi nem is fog változni. Talán senki meg se fogja nézni ezt a filmet, és többé sose kapok majd munkát.


- Nem, esküszöm, az egész egy őrülten izgalmas időszak volt számomra. - 18 hónappal később egy tengerparti szállodában találkozunk Santa Monicában, és megkértük Lawrence-t, nevezze meg a legőrültebb pillanatot az elmúlt másfél évből, mióta legutóbb találkoztunk. Válasza őszintén szólva is hihetetlen. Abszurd.
Oscar-díjat nyert, amikor 23 éves kora előtt már másodjára jelölték. Az Éhezők Viadala minden idők harmadik legnagyobb bevételt hozó nyitóhétvégéjét produkálta. Ő mégsem ezeket mondja.
- Rendben, az ember a díjátadó-időszakban minden rendezvényen ugyanazokat az arcokat látja maga körül. Egyik alkalommal Sally Field így szólt: "Mind ugyanazokra a helyekre járunk. Szerintem telekocsit kellene szerveznünk magunknak." 
Nos, ez nagyon aranyos, de azért mégis...
- Istenem, Sally Field legszívesebben összeszedte volna ezeket a színészeket és mind beültette volna őket egy nagy teherautóba és úgy furikázott volna velük. Nézd az én életem tök unalmas. Ez meg egy tök izgalmas telekocsi lenne. 
Lawrence körül minden megváltozott, ő pedig szinte képtelen felfogni ezt.

Az Empire találkozott vele néhányszor az elmúlt 18 hónapban, a hírneve minden alkalommal nagyobb volt, mint azelőtt, és olyan sebességgel nőtt, amitől Lawrence láthatóan egy időre szóhoz sem tudott jutni. Abban a pillanatban, amikor elnyerte a Legjobb Színésznő Oscar díját a Napos oldalban nyújtott teljesítményéért, és megbotlott a színpadra vezető úton, majd képes volt nevetni saját ügyetlenségén, a világ megszerette őt. Most, alig két hónappal a második Éhezők Viadala film, a Futótűz megjelenése előtt, ennél híresebb már nem is lehetne, legfeljebb ha Tom Cruise-nak vagy McDonalds-nak hívnák.
A második Éhezők Viadala film iránti várakozás kézzel fogható. A Futótűz az a pontja a sorozatnak, amikor az egy határozott irányt vesz. Ha az első rész egy képzeletbeli jövőbeli világban játszódó szerelmi háromszöget vázolt fel, akkor a második arról szól, miképp mozdul el ez a háttér. Katniss Everdeen mostanra annak az Éhezők Viadalának a győztese, amelyben évről-évre körzetenként két fiatalnak kell részt vennie, hogy életre-halálra megküzdjenek egymással. Katniss azt hiszi, megpróbáltatásai ezzel véget értek. Pedig volt egy viadal végén elsütött akciója, amelynek során nem volt hajlandó megölni végső vetélytársát, Peetát (Josh Hutcherson) és ezzel szembeszállt világának vezetőivel, felbőszítve a gonosz Snow elnököt (Donald Sutherland), aki elhatározza, hogy tönkreteszi a lányt. Lázadása ugyanis lángra lobbantott valamit. A leigázottak felkelni készülnek. Még ha nem is ez a célja, Katniss világának leghírhedtebb nőszemélye lesz.
Lawrence átlátja a saját és Katniss helyzete közti párhuzamot. Így beszél róla:
- Nehéz azt mondani, hogy az ember olyasvalakivel azonosul, aki élettel, halállal és háborúval néz szembe. Ez nem olyan, hogy "Ó, istenem, én is pont így érzek!" - mondja. - Abban azonban hasonlítunk, hogy ő sem lehet már csak egy a városában. Hírességként bánnak vele. Miközben ő úgy érzi, még közéjük tartozik. Ezt nagyon meg tudom érteni. Elmegyek egy kávéért oda, ahova mindig is jártam, és hirtelen furcsává válik a légkör, én meg úgy vagyok, hogy "Hagyjuk már, én most is csak egy kávéért jöttem, nyugodtan mondd csak, hogy helló!"


Ahogy az Éhezők Viadalának a története is fordulóponthoz ért, ugyanez történt a produkció vezetésben is. Miután szembesült a rendkívül szűkre szabott határidőkkel, hogy a második film 2013 végén megjelenhessen, az eredeti rendező, Gary Ross kilépett, üresen hagyva Hollywood legjobban vágyott rendezői székét. Egy őrült verseny után azonban, amelyben részt vett Bennett Miller (Pénzcsináló) és Juan Antonio Bayona (A lehetetlen), a győztes Francis Lawrence lett (akire - mivel kellemetlen módon azonos a vezetékneve a film főszereplőjével - teljes nevén fogunk hivatkozni), a Legenda vagyok és a Vizet az elefántnak rendezője lett. Ő rendezte már a Futótűz filmverzióját is, majd pedig a Kiválasztott 1. és 2. részének munkálataival zár.
- Az egyik, ami talán a stúdió munkáját még kényelmesebbé tette az az, hogy én még ennél is szűkebb határidőkkel is dolgoztam már. - mondja, amikor a Futótűz szerkesztő termében találkozunk, ahol a film, három hónappal a megjelenés előtt teljesen késznek tűnik. - A Legenda vagyok esetében egy vázlatunk volt csak a történetről, majd közölték, hogy 12 héten belül készen kell állnunk a forgatásra. Hogy egy történetvázlattól a forgatásig 12 hét alatt eljussunk New Yorkban, mindennel együtt, ennél egy kicsit szűkebb volt... Nem mondom, hogy [a Futótüzet] könnyű volt megcsinálni, de természetesen könnyebb volt, mint a Legenda vagyok


Abból a körülbelül 30 percből, amit megmutat az Empire-nek, úgy tűnik, Francis Lawrence megközelítése sokkal hátborzongatóbb, ridegebb szépséget kölcsönöz az Éhezők Viadalának, mint Ross-é, amelyben sok a tavasziasan zöld szín. Sokkal nagyobbnak is tűnik semmibe vesző kietlen tájaival, Paneme sokkal magányosabb, elhagyatottabb hely.
- Úgy éreztem, igazi lehetőséget kapok, hogy kezeim között kitáruljon ez a világ - mondja Francis Lawrence. - Szerintem az első filmben nem kaptunk eleget a hely hangulatából. Úgy gondoltam, vizuálisan erősíthetünk egy kicsit, hiszen többet látunk a Körzetekből, a Kapitóliumból és egy teljes új Arénánk is van. 
Nincs azonban Éhezők Viadala viadal nélkül. Katniss újra ringbe száll, ezúttal egy Hawaii jellegű trópusi aréna várja, egy olyan versengésben, ahol a legjobbak legjobbját keresik, ahol a korábbi győztesek esnek egymásnak, hogy kiderüljön, ki közülük az igazi győztes, Snow elnök pedig ezáltal is bebizonyíthassa, ebben a világban senki nincs biztonságban.
Ez lehetőséget biztosított arra, hogy hatalmas méretűre duzzadjon a szereplőgárda. Sam Claflin lett Finnick, a rendkívül helyes egykori győztes; Jena Malone játssza Johanna Masont, egy másik versenytársat, aki félelmetesen magabiztos és végtelenül ravasz; Jeffrey Wright, Amanda Plummer és Lynn Cohen szintén Kiválasztottakat alakítanak, míg Philip Seymour Hoffman az új Főjátékmester, Plutarch Havensbee bőrébe bújik. Ezen változások okán Jennifer Lawrence a sorozat legfőbb állandó szereplőjévé válik.


- Megkérdeztek arról, ki legyen az új rendező, igen - mondja. - De azért nem voltak illúzióim. Biztos vagyok benne, hogy ha azt mondtam volna, hogy kifejezetten utálom Francis Lawrence-t, akkor is őt szerződtették volna le... Szerencsére úgy vélem, Francis Lawrence volt a legjobb döntés, amelyet a stúdió hozhatott. 
A rendező munkájának legjelentősebb része igazából annyiból állt csak, hogy elérje, hogy a színészei a munkára koncentráljanak a kezei alatt.
- Ezek a színészek mind hihetetlenül keményen dolgoznak - mondja Francis Lawrence - de ha Jenniferrel, Josh-sal és Woody Harrelsonnal kellett közös jelenetet felvenni, az mindig katasztrófába torkollott. Nem képesek fapofát felvenni. - Aztán ott volt az is, hogy a főszereplőnője Oscar-jelöltként kezdte a film forgatását, és eltartott pár hétig, mire mindent megnyert és Oscar-díjasként visszatérhetett a forgatásra.
- Természetesen én változtattam a dolgon. - viccelődik Francis Lawrence. - Mondtam nekik, hogy mától kezdve, kicsit másképp mennek majd itt a dolgok.

Folyt. köv.

8 megjegyzés:

  1. "korábbi győztesek egymásnak, hogy kiderüljön, ki közülük az igazi győztes" Senki, ahogy én látom. XD

    Nagyon jó eddig a cikk, érdekes, van íve, és én találtam benne olyan dolgokat is, amikről még nem olvastam (vagy nem így). :) Csak így tovább!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, én még az ívet nem látom, az információtartalom sem annyira hemzseg, de legalább színtisztán a Futótűzről szól a cikk.
      A jó hír, hogy van egy TotalFilm-es szkennem is azóta, szóval tobzódhatunk végre a Futótüzes cikkekben :)

      Törlés
    2. Ráadásul fordítom tovább a cikket, amely nagy része arról szól, hogy Jen mikor hogyan járatja le magát kvázi, mert hát ilyen a személyisége. Most nem azért, de ezt csak én unom ennyire nagyon??? Mostmár minden cikk erre pörög rá.
      Az a szerencsétek, hogy amit elkezdtem, azt szeretem befejezni, mert különben kukáznám a második részt, de egyelőre küzdök vele. Darabokban persze, de na.

      Törlés
    3. Igen? az mondjuk nem jó. :/ Én sem értem, miért ez a mániájuk.

      Törlés
    4. Jó, én értem, hogy ilyen tekintetben Jen igen egyedülálló és sajátos jelenség. Csak már kegyetlenül unom, hogy ez a fő téma, de remélem, már túlestem a cikk mélypontján :)

      Törlés
    5. Én is unom :/ Remélem az újságírók most már találnak valami más (persze nem bulvár) érdekes témát Jen-ről :) (amiből persze majd megint kijön 100 cikk XD) A Futótűzre vonatkozó részek pedig tényleg nagyon jók, végre itt vagyunk már majdnem a finisben :)

      Törlés
  2. Ez a cikk baromi jó! Csak kifejezetten a Futótűzről ír ami pazar. Szerintem érdekes is. Várom a folytatást! :)

    VálaszTörlés