Fanfiction: Amikor az "Igaz" nem elég, 1.

Barbi ajánlotta figyelmembe ezt a fanficet, amely kinti anyag, szóval fordítani kell. A történet a Kiválasztott utolsó fejezete és az epilógusa között játszódik, amely során Katniss lassan rájön, hogy Peeta számára tényleg nagyon fontos. 5 fejezet, ez most az első, és ha tetszik Nektek és nekem is, akkor jön majd a folytatás is.

1. Kimondva és kimondatlanul

Ezért aztán, amikor suttogva azt mondja: „Szeretsz engem. Igaz vagy nem igaz?”, azt felelem:

– Igaz.

De ez nem elég. Közel sem. - Szeretlek. - mondom felé fordulva. - Nagyon szeretlek.

Még a sötétben is látom, hogy Peeta rám mosolyog, szemei az enyémbe fúródnak. Felé nyúlok, megfogom a kezét, ujjaink összekulcsolódnak. Lassan a kezemhez emelem és lágyan megcsókolom a kézfejét.

- És - folytatom, érezve, hogy olyan sok mindent kell mondanom, és mindezt már olyan rég el kellett volna mondanom neki. - És szeretném elmondani, mennyire sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott, mire ki tudtam mondani.

- Katniss - próbál meg félbeszakítani.

- Nem - mondom. - Meg kell hallgatnod. - Ha nem is az ő kedvéért, de a sajátomért mindenképp, gondolom. - Peeta, mióta csak az eszemet tudom, mindig azt mondogattam magamban, hogy soha nem fogok férjhez menni, mert... nos, úgyis tudod, miért.

Peeta bólint, végighallgat, ha már így ragaszkodom hozzá.

- És miután meg voltam győződve arról, hogy a szerelem... ez a fajta szerelem sose lesz része az életemnek, nehéz volt megváltoztatni a gondolkodásomat. - Huh. Lehetne ez még kínosabb? Az ember azt gondolná, hogy azok az interjúk és az azokra való felkészülés segíthetett volna, hogy megtanuljam megfogalmazni gondolataimat és hogy mindezt hangosan kimondjam, de nem. Épp olyan nehezen fejezem ki magamat, mint az első kapitóliumi utam előtt. Elhatározom, hogy mégis megpróbálkozom vele.

- De most visszatekintve azt hiszem, mindvégig szerettelek. Úgy értem, nem azóta, mióta te szeretsz engem, de a Viadal óta. - Mióta rájöttem, hogy nem akarok nélküled hazajönni, teszem hozzá magamban. - És már előtte éreztem valamit irántad. Emlékszem, amikor Effie kimondta a nevedet, és feljöttél a színpadra. Csak az járt a fejemben, hogy "csak őt ne".

Felülök, felkapcsolom a lámpát az éjjeliszekrényen. Peeta is felül félig. Szabad kezével megigazítja a párnáját a fejtámlánál és nekidől. 

- Tényleg? Ezt gondoltad? - kérdezi mosolyogva.

Bólintok, majd folytatom: - Olyan sokat tettél értem, és én...

- Te is sokat tettél értem. - mondja Peeta. Majd felém nyúl és kisöpör egy kósza tincset az arcomból. - Katniss, neked nem kell sajnálnod semmit. Berángattál a barlangba, hoztál nekem gyógyszert, azt akartad, hogy én nyerjem meg a Mészárlást és akkor sem adtad fel, amikor a Kapitóliumot támadtuk...

Megrázom a fejem, előrehajolok, kezét a homlokomra nyomom, így rejtve marad az arcom a tekintete elől. 

- Hogy tudsz ilyen megértő lenni?

- Szeretlek. - mondja, mintha ez lenne az egyetlen magyarázat. Lehet, hogy az is, mégsem tudom elfelejteni, milyen ideges lettem ma reggel, amikor rájöttem, hogy éreznék, ha velem bánni valaki úgy, mint ahogy én bántam vele.

***

Peeta még aludt az ágyban, amit én jelenleg közös ágyunknak tekintek, amikor felöltöztem és kiosontam hajnalban vadászni. Általában Peeta is korán kelő, de előző este sokáig fenn voltunk, és biztosan fáradt volt. Én is az voltam, mégis felébredtem a szokásos időben. Az alvás olyan luxus volt, amihez még nem tudtam hozzászokni.
Lementem a lépcsőn, kimentem, kivettem az íjat egy üreges fa törzséből, ahol még mindig tartom. Már nem kellene rejtegetnem, de valamilyen oknál fogva mégis ott maradt. Ez is csak megszokás kérdése.
Csendben jártam az erdőt, a játék kedvéért figyelve minden egyes neszre, de nehéz volt koncentrálnom. Folyamatosan Peeta járt az eszemben, aki a Győztesek Falujában alszik. Aztán azon kaptam magam, hogy azt kívánom, bárcsak otthon maradtam volna, hogy csókjaimmal ébresszem fel, ahelyett, hogy kiosontam. Minden nap egyre jobban és jobban vágytam erre. Még mindig szerettem a reggeli vadászatot és azt, ahogyan kitisztultak tőle a gondolataim, de szívesebben maradtam volna Peetával. Sőt, inkább lettem volna vele, mint bárhol máshol a világon. De ezen a ponton már nem tudtam visszahozni a pillanatot, amikor felöltöztem és eljöttem, és különben is szükségünk volt húsra.

Fel-alá sétáltam, de még mindig ő járt a fejemben. Amikor végre elfogadtam, mekkora szükségem van rá, minden olyan könnyű lett, olyan csodálatosan könnyű. Megkértem, hogy maradjon ott éjszakára, pár héttel azután, hogy elültette a primulákat, ő pedig szinte azonnal beleegyezett. Mindennek ellenére ő még mindig szeretett, sokkal jobban, mint ahogy megérdemeltem, hogy szeressenek.
Tovább szőttem a gondolataimat, amelyek ezúttal Gale felé kalandoznak. Néha még mindig hiányzik, amikor vadászok, de soha nem vágytam rá, hogy bárcsak itt lenne a Tizenkettesben. Örülök, hogy ott van a Második körzetben, új életet kezdett. Eszembe jutottak azok az idők, amikor megpróbáltam elképzelni, hogy mit éreznék, ha Gale és egy másik lány lett volna Kiválasztott, és ők tettek volna úgy a Viadal alatt, mintha szerelmesek lennének, és azután eljegyezték volna egymást. Mert én most erre szántam el magam Peetával.
Hogy érezném magam, ha nem lenne Gale és nem félnék a házasság következményeitől? Ha kétségbeesetten szerelmes lettem volna Peetába már a Viadal alatt és már azóta szerettem volna, mióta odaadta azt a kenyeret. Ha úgy tűnt volna, mintha viszonozná szerelmemet, majd a hazaút során tudtam volna meg, hogy nem is biztos abban, hogy is érez egyáltalán. Ha lett volna valami eladó lány, akivel barátok lettek volna, és akiről gondoskodott volna. Ha akármilyen kedves, szerető és önzetlen lettem is volna vele, ő hűvös és tartózkodó maradt volna.

Meghallottam a lépteit valaminek, ami menekülő kisállatnak hangzott, és rájöttem, hogy hangosan sírok. Találtam egy fatörzset, leültem rá és kezembe temettem az arcom. A jelenetsor, amelyet elképzeltem, borzasztó volt, elviselhetetlen. Hogy bírta ezt Peeta? Hogy állhatott mellettem a vonaton a Győzelmi Körút során mondván, hogy neki csak amiatt vannak rémálmai, hogy mi lesz, ha elveszít engem, és hogy bírta végig nézni, milyen hűvös és tartózkodó maradtam? Hogy állhatott mellettem a Kiképzőközpont tetején, mondván, hogy bárcsak megállíthatná az időt, és örökké élnénk? Alig tudtam elviselni a gondolatot, hogyan bántam vele miután eltérítették.

Látnom kellett őt és tennem valamit. Még ha Peeta boldognak is tűnt ezekben a napokban, én úgy felidegeltem magam, hogy nem tudtam elképzelni, hogy ő ne érezzen ugyanígy. Talán ehetünk sajtos zsemlét is vacsorára, hús helyett, gondoltam, mikor futni kezdtem hazafelé, vagy majd később visszajövök.
Mire hazaértem, kicsit megnyugodtam és abbahagytam a sírást, de még mindig elég sietősen mentem be a hátsó ajtón a konyhába. Peeta ott volt, reggelit készített. Haja vizes volt még a zuhanytól. Szeme felcsillant, amikor meglátott.
- Szia, már itt is vagy?
Nem tudtam megszólalni, csak arra voltam képes, hogy odarohanjak hozzá, és átkaroljam a nyakát. Hazaúton megpróbáltam kitalálni, mit is mondjak majd, de még mindig túlságosan ideges voltam ahhoz, hogy bármi többet mondjak azon kívül, hogy "Örülök, hogy itt vagy!" Itt, a Tizenkettedik körzetben, itt az én lakásomban, az életemben.

Éreztem, ahogy ő is átkarol, gyengéden, kedvesen, melegen. - Én is. - mondta aranyosan, arcát a hajamba temetve.
Egész nap megpróbáltam különösen kedves lenni hozzá, és megtenni bármit, amit kért. Ez azt jelentette, hogy bementem vele a városba, piknikeztünk az udvaron, és hagytam, hogy lerajzoljon. Vacsora után a könyvön dolgozott, majd ágyba bújtunk. Amikor éreztem, hogy átkarol a sötétben, megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Nem is tudom, mihez kezdenék nélküle. Ma este azonban az ölelése nem volt elég, úgyhogy közelebb húzódtam, és megcsókoltam. És újra azt éreztem, amit akkor este a Mészárlás alatt.

***

Felnézek rá. Látja a szomorúságot az arcomon, aggodalom ül ki az övére. Ne! Nem akartam, hogy újra rosszul érezze magát!
- Katniss, tudom, hogy szeretsz! - mondja. - Semmit nem kell elmagyaráznod és bizonyítanod.
- Soha nem tudtam kifejezni a veled kapcsolatos érzéseimet, ellentétben veled, aki pedig igen.
Peeta megrázza a fejét, szabad kezével felém nyúl. Végül elengedem a másik kezét, még közelebb húzódom, fejemet és két kezemet a mellkasán pihentetem. Peeta megsimogatja a hajam és a hátam.
- De megtetted. - mondja, aztán megáll egy pillanatra, érzem, amint mély levegőt vesz. - Olyan könnyű lett volna számodra, hogy lemondj rólam a Mészárlás után. Tudom, hogy Gale-lel foglalkoztál és olyan egyszerűen megtehetted volna, hogy vele vagy és rólam megfeledkezel.
- Soha nem tudtam volna megfeledkezni rólad! - mondom hirtelen.
- Pontosan erről van szó. - mondja Peeta mosollyal a hangjában. - Még azután is, hogy bántottalak, velem akartál lenni és segíteni akartál.
Nem eléggé, gondolom, közel sem voltam annyira megértő, mint te lettél volna, ha engem térítenek el. De csöndben maradok, hagyom, hogy folytassa.
- Még akkor is, amikor mondtam, hogy veszélyes vagyok rád nézve, és kértem, hogy hagyjál ott, még akkor sem tetted. Ehelyett megcsókoltál. - Még szorosabban összefonja körülöttem a karját, amint felidézi az emléket. - Most pedig minden egyes nap, amit együtt töltünk, az számít. Nem fontos a múlt, mintha nem is létezne, de tényleg.
Peeta két keze közé fogja az arcom, felemeli az állam, hogy a szemébe nézhessek.
- Az számít, hogy minden egyes reggel melletted ébredhetek, és új emlékekre cserélhetem a régi rosszakat és téveseket. Minden egyes nap egyre könnyebb és egyre jobb lesz, hála neked. Mert most már együtt vagyunk.

Érzem, amint könnyeim lefelé csorognak az arcomon, Peeta pedig finoman letörli azokat. Magához húz, ajkát az enyémre tapasztja egy pillanatra, majd így szól:
- Mindenem megvan, amire valaha vágytam, Katniss. A többi pedig mintha meg sem történt volna.
Tudom, hogy arra utal, ami köztünk történt, mert még mindig vannak villanásai az eltérítés miatt.
Újra megcsókol, én pedig karjaimmal átölelem a nyakát. Szeretlek, akarom mondani, de nem tudom rávenni magam, hogy elhúzzam az ajkam az övétől...

Folyt. köv. hamarosan...