2013. július 28., vasárnap

Interjú a Capture egyik résztvevőjével

Részemről eléggé érdekelnek a CW új valóságshow-jának az Éhezők Viadalán alapuló Capture-nek a részletei, amiről már többször írtam (de ahogy nézem, mindkét eddigi ajánlót eltávolították kedvenc videómegosztónkról, de ITT azért találtok egyet). A sorozat jövő kedden debütál a CW csatornán és ennek apropóján készítettek egy chicagoi fiatallal interjút, aki részt vett a valóságshow felvételein. Abban bízom, az interjúból izgalmas részletek derülnek ki a műsor kapcsán, amelyben felnőttek vesznek részt, önkéntesen és nem életre-halálra, hanem pénznyereményért, szóval "csak" a hangulat Éhezők Viadalás, a számomra nem tolerálható elemek szerencsére kimaradtak belőle...

- Ettél rovarokat? Hol aludtál? Megsérült valaki?
Ezekre a kérdésekre kellett legtöbbször válaszolnia Rob Andersonnak, miután kaliforniai útjáról visszatért Chicagoba. 
Ahogy azt sejteni lehet, nem vakációzni ment oda. Vadásztak utána.
A 25 éves Lakeview-i férfi lényegében egy igazi Éhezők Viadalán vett részt, a CW új valóságshow-jában, a Capture-ben. 
- Örülök, hogy újra átlagos, civilizált ember lehetek. 

A Capture-ben 12 kétfős csapatot eresztenek össze egymás ellen a vadonban, az úgynevezett "vadászterületen". A csapatok egy hónapig tartó versenyben vettek részt, ahol a győztes mindent vitt, ez ezúttal 250.000 dollárt jelentett. 
Minden héten más-más csapatokat neveztek ki vadászoknak. A levadászandó csapatoknak egy olyan berendezést kell viselniük, amely arra kényszeríti őket, hogy folyamatosan mozogjanak, miközben minimális enni- és innivalójuk volt a túléléshez. Ha a vadászok két csapatot is fogságba ejtettek, a többi versenyző szavazhatott arról, kik maradjanak fogságban és kik folytathassák a versenyt.

A Capture első adása kedden este 8 órától látható a CW-n. [helyi idő szerint - Az érdeklődők esetleg a CW internetes oldalán nézhetik meg a műsort, ha fenn lesznek a teljes epizódok.]


- Tetszett, hogy a showműsor arra ösztönzött, hogy megtudjam, meddig vagyok képes kitolni a határaimat. - mondta Anderson. - Érzelmi és fizikai kihívásra vágytam. Kíváncsi voltam, meddig vagyok képes elmenni. 

A bal oldali fickó Rob Anderson
Anderson, aki a szintén chicagoi társával, Jacob Kosior-ral vett részt a műsorban, ahol ők voltak a Piros Csapat, nem árulhatta el, vajon nyert-e a műsorban. De nem okoz neki problémát, hogy megtartsa a műsor kimenetelének titkát. Egyelőre annak is örül, hogy az utcán járhat-kelhet, és ha kedve van, megihat egy csésze kávét. 
- Minden egyes ételfajta, amire csak gondolhattam, amíg kinn voltam, nagyon csodálatosan hangzott. - mondta nevetve. - Az is kemény volt, hogy nem léphettem kapcsolatba a külvilággal. Csak, hogy tudjam, mi zajlik a világban. Milyen új számok vannak? Vagy csak megnézni az e-mailjeimet. Úgy éreztem magam, mintha valami táborban lettem volna, ahol valami rosszat csináltam, ezért nem engedik, hogy kapcsolatba lépjek a családommal és a barátaimmal. 

Látszólag Anderson nem tűnt ideális Capture-jelentkezőnek. Barátainak többsége és családja meglepődött, hogy kipróbálja magát a műsorban, miután jelentkezett a szereplőválogatásra, ahol improvizált.
- Kényelmes ruhákat hordok, nem szeretem a túl meleget vagy túl hideget. Én egy bent-ülő típus vagyok. - mondta. - Néhány barátom azt mondta, "Nézd, meg fogsz halni. Sose látunk viszont."

Anderson azonban úgy érezte van néhány olyan képessége, amelynek azért hasznát veheti. 
11 évig cserkészkedett. Volt tehát fogalma arról, mit ehet meg és mit nem. Kifejezetten versengő típus. Olyan, aki ezt be is vallja. 
- Egyik héten például Tabut játszottunk, és a barátom nagyon mérges volt rám, amikor befejeztük. - mondta Anderson. - Mire megkérdeztem, miért haragszik. Erre azt mondta, azért, "Túlságosan versengő típus vagy. Ha vesztésre állsz, vagy csak azt hiszed, hogy veszteni fogsz, már nem jó buli veled játszani."

Anderson legjobb képessége? Az improvizációs készsége. 
- Az improvizálás első számú szabálya, hogy bármi is történik, el kell fogadni. - mondta. - Ha az ember ott van kinn, a dolgok folyamatosan változhatnak, a más emberekkel való kapcsolataid is folyamatosan változhatnak és maga a játék is, és ezellen nem lehet tenni semmit. El kell fogadni. Ezzel a hozzáállással sokkal könnyebb túlvészelni a dolgokat.

Még a chicagoi életnek is meg lehetnek az előnyei egy ilyen Battle-Royal típusú versenyen. Ki gondolta volna?
- Chicago az egyik legbarátságosabb város. - mondta. - Itt mindenki nagyon jó szándékú. Az ember kijön egy bárból és a midwesterni vendéglátásnak köszönhetően némi alkohol elfogyasztása után mindenütt kedves emberekkel ismerkedik meg. És szerintem ez segített. Próbáltam a lehető legbarátságosabb és legszimpatikusabb lenni. 

Hogy megköszönje, hogy ilyen szimpatikus lehetett, Anderson viszonozná Chicagonak, amit onnan kapott. Ha megnyerné a 250.000 dolláros fődíjat, a nyeremény nagy részét a helyi homoszexuális közösségnek ajánlaná fel. 
És igen, elvinné anyukáját a Disney World-be. 
Forrás: RedeyeChicago

1 megjegyzés:

  1. Szerintem ez szörnyű. Az csak egy duma, hogy ez nem olyan, mint az igazi. És mi van, ha annyira megihleti ezeket, hogy pár év vagy évtized múlva ugyanaz lesz az egész? Nagyon okos félrevezető szövegeket találnak ki, hogy "ez nem életre-halálra megy". De akkor is éheznek az emberek, akik bemennek. Még jó mókának tűnik, még jelentkeznek önként, aztán majd az újdonsült Snow elnökünk kitalálja, hogy valami izgalmasabbat akar látni, és kelljen "legalább" az ájulásig verni a másikat, és majd akkor nyer, mert az úgy izgalmasabb. Ha a való életbeli hivatásosak is megunják ezt az egészen újfajta pankrációt, akkor jön a kapitólizmus. Összefognak ezek a gazdag csávók, mindenkit lefizetnek, és tádá: kábé tíz év múlva valóra is vált Suzanne Collins története. Ha már senki sem jelentkezik, akkor kiválasztanak embereket, nem érdekli őket, hogy szenvednek-e, mert pénzt hoz a show. Van olyan, akit a könyv olvasása közben Snow ihletett meg? Aki nem Katniss oldalát válassza, nem veszi észre, hogy milyen szörnyűségek ezek, és azt mondja, hogy ha a Kapitólium oldalát választhatja, akkor létrehozza az Éhezők Viadalát? Nem hiszem, hogy ez annyira heves reakció lenne. Igen, nagyon jó poén, a fanok beleélhetik magukat meg stb. De egy igazi fan (+értelmes ember) nem lenne hajlandó engedni, hogy egy ilyen show műsör elkezdődjön. Ha már éhezni kirakják őket, és még valamilyen szinten harcolniuk is kell egymással, akkor simán meg van rá az esélye, hogy ha véletlenül nem múlik el ez a hirtelen fellángolásuk az Éhezők Viadala iránt, akkor egyre durvábbá, és az eredetihez hűbbé fogják tenni az egészet. Most még nagyon jó poén, de mi van, ha tényleg bekövetkezik? Mi van, ha a világ tényleg olyan kegyetlen lesz, ahogy az a disztópiában szerepel? Suzanne Collins ha ihletni, és inspirálni akart, akkor pont az ellentét ennek. Hogy mondjuk harcoljunk az effajta elnyomás ellen, és ne hagyjuk, hogy a világ ilyen borzalmas legyen. Erre jön bár fickó, aki félreértelmezi ennek a mondanivalóját, és szerintem ezek belejéig romlott emberek, ha az éhezéssel és a harccal külső szemlélőként semmi gondjuk sincs. Annyira sok esélyét nem látom, hogy az egész Éhezők Viadala igazzá válik, de ha bármi esélye meg van, akkor ezt nem kéne hagyni! Én itt, Magyarországon, 13 évesen a gépen előtt ülve semmit sem tudok tenni, az amerikaiak meg boldogan figyelik, ahogy egy "szórakoztató" éhezésből és kisebb enyhe csatákból átalakul ez az egész szépen fokozatosan igazzá. Hogy lehet ezt egyáltalán megtenni? Úgy imádom a könyveket, a kedvenc történetem, egészen addig, ameddig csak egy történet. Ne élje bele magát senki olyan szinten, hogy igazzá tegye. Mit várnak? Hogy óriási fanként majd ők lesznek Snow elnök, és láthatják majd az élő Katniss kalandjait, ahogy megmenti a világot? Van aki csak ezért képes ilyet tenni?

    VálaszTörlés