A Suzanne Collins népszerű trilógiájában évente több, mint egy tucat tinédzser áldozza életét, hogy egy eltorzult közönség mindezt egy életre-halálra zajló valóságshow keretein belül követhesse nyomon. Liam Hemsworth a filmben a rendíthetetlen túlélő, Gale szerepét játssza.
Nem ez az első alkalom, hogy a 22 éves színész a rivaldafénybe kerül, ám mindezidáig nem félt a bevásárlóközpontokban.
Men's Health: Az első pár éved olyan volt Hollywoodban, mintha az Éhezők Viadalán lennél, éheztél a szó szoros értelmében és úgy kellett kikapirgálni magadnak a jó szerepeket. Most pedig olyan, mintha egy svédasztal előtt állnál.
Liam Hemsworth: Egy halom filmet csináltam egy év alatt, négyet vagy ötöt, és amire számítottam, az végül sose jött össze. De ilyen az üzlet. Néha nagyon nehéz jó filmet találni, én pedig elég szerencsés voltam, hogy négy-ötöt is találtam, amelyeket nem egyszerre forgattak. (nevet) És nagyon szerencsés vagyok abban is, hogy ott vagyok most, ahol vagyok. Rengeteg nagyszerű embert és filmest ismerek már. Úgyhogy van lehetőségem válogatni, és megkeresni azokat a munkákat, amelyek igazán érdekelnek.
Az Éhezők Viadala promóciója során részt vettetek egy bevásárló központokban tartott körúton is, amelyek hangulata sokban emlékeztetett a Beatles-mániára is.
Igen, úúú, ez nagyon izgalmas volt, hogy ilyen sok szenvedélyes rajongónk jelent meg.
Hogy felkészüljenek a különleges harci jelenetekre, a stáb legtöbb tagjának kemény edzéseken kellett részt vennie. Mi volt a helyzet veled ezzel kapcsolatban?
A bátyám, Chris (Hemsworth, a Thorból) egy hónappal a forgatás kezdete előtt sms-ezett, és azt írta: "Ne feledd, ez az Éhezők Viadala, nem a jóllakottaké". Úgyhogy fogytam egy kicsit a szerep kedvéért. A karakterem (a jövőbeli, elszegényedett) 12. körzetben él, amely alapvetően olyan, mintha a világválságban élne. Vadászik, hogy a napi élelemforrást biztosítsa magának és a családjának. Nem eszik sokat. Nincs sok pénze élelemre. Érezni akartam, milyen érzés éhesnek lenni jó értelemben. Heti öt-hat napot edzettem, de [arányaiban] kevesebbet ettem. Nem edzettem ugyan olyan sokat, de csak nagyon minimálisat ettem.
Úgy rémlik, mostanában adták ki az Éhezők Viadala hivatalos szakácskönyvét.
Micsoda? Sült mókus [van benne], meg ilyenek?
[A forgatáson] jobban tartottak, ugye?
Hát, mókust nem ettem. Az biztos. A forgatás előtti hónapban mindenféle egészséges ételeket ettem. Amikor elkezdtünk forgatni, akkor csak naponta egyszer ettem. Na, az minden volt, csak nem egészséges. De ez volt minden, amit tehettem az ügy érdekében, még ha ez nem is sok minden.
Furcsa, milyen gyakran előkerülnek a mókusok, ha veled beszélget az ember.
Valóban különös. Egyszer megjegyeztem egy interjúban, hogy milyen viccesnek találom a mókusokat. Nálunk Ausztráliában nincsenek mókusok, és akkor láttam először mókust Hollywoodban, amikor egy megbeszélésen voltam, és nagyon szórakoztatónak találom őket! Valahogy megkedveltem a mókusokat azóta.
Szóval a többieknek a film kedvéért kemény íjászat-edzések, sziklamászás, jóga, kötélen való ereszkedés edzéseik voltak. Neked mit kellett csinálnod?
Én egy volt tengerész tiszttel Naponta úgy egy órát voltunk a konditeremben, és teljességgel kizsigerelt. Nagyon intenzív volt. Egy óra edzés után 20 percet, félórát kellett feküdnöm, mielőtt be bírtam volna ülni a kocsiba, annyira kivoltam.
Akkor nagyon hősies voltál.
Nos, ilyen a színészet.
Mit csináltatott veled?
Mindent. (Nevet) Különböző dolgokat kellett emelgetnem, vagy a parkolóban bizonyos tárgyakat kellett 50 méterre eltolnom, majd 50 métert futnom, aztán megfogni két dupla nehéz kettle-bellt és azokkal sétálni 50 métert. Az egész arról szólt, hogyan lehet kicsinálni engem napi egy órában.
Az Éhezők Viadalával a dolgok jelentősen meg fognak változni körülötted. Már a megjelenés előtt, az előzetes jegyeladás is óriási hasznot hozott. Van valami, amiben reménykedsz, hogy nem fog megváltozni?
Most még nincs az az igazi őrület. Most még bármit nyugodtan csinálhatok. Elmehetek bárhova, anélkül, hogy kitörne az őrület. Majd meglátjuk, mi lesz 5 év múlva vagy akár egy pár hét múlva. De már most ideges vagyok, ha egyedül kell bemennem egy bevásárló központba. Ha csak tehetem, kerülöm ezeket. De azt hiszem, jó lenne egyszer végigmenni egy bevásárló központon anélkül, hogy mindenki engem nézne. Ez túl nagy kérés, vagy túl ostoba?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése