2012. március 15., csütörtök

Ismerjük meg a másik producert, Jon Kilik-et!

Nina Jacobson után lassan előkerül a háttérből Jon Kilik, a film másik producere is. Vele a Seven Days magazin készített interjút, abból fordítok:

Tavaly márciusban, amikor legutóbb kérdeztük Jon Kiliket, a Vermonti Egyetem öregdiákját legújabb munkájáról, Suzanne Collins nagy népszerűségnek örvendő ifjúsági regényének filmadaptációjáról, akkor Kilik úgy jellemezte a filmet, mint egy olyan szerény költségvetésű film, amely azért felkeltheti némelyek érdeklődését. 
[...]
Mielőtt bárki is látta volna a filmet, Kilik elmondja: - Minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy titokban tartsuk [a részleteket]. - A felhajtás indokolt, hiszen [akkora az érdeklődés, hogy] a március 23.-i megjelenés közeledtével a rajongók felvásárolják az éjféli vetítésre szóló jegyeket.
Kiliket telefonon értük el, mielőtt visszatért volna Vermontba.


Seven Days: A múltban sok különleges, művészfilm gyártásában vett részt, amelyeket a szakma "art-house" filmeknek hív (mint pl. a Bábel, Szemet szemért, Utolsó éjjel). Mennyiben tért el ez [Az Éhezők Viadala] azoktól?
Jon Kilik: Mindent filmet úgy közelítek meg, hogy 'Tiszteld a filmet!" Ez azt jelenti, hogy tiszteletben tartom az alapötletül szolgáló anyagot, és kihozom belőle a lehető legjobb filmet. Az, hogy ez sikeres lesz-e, azért nem lehetek felelős, az a marketing feladata és ízlés kérdése. Én választom azonban ki azt, milyen anyagokból dolgozok.

SD: Amikor az ember egy népszerű sorozatot adaptál, akkor meg kell felelni a rajongói elvárásoknak is.
JK: Ez hozzátartozik, amikor az ember olyan könyvvel dolgozik, amely több millió példányban kelt el világszerte. Valószínűleg mindenkinek más kép él a fejében. Nem lehet elérni, hogy mindenki elégedett legyen. De hűnek kell maradni az eredeti értékekhez és eszményekhez és az eredeti mű hangulatához. 

SD: Készített már korábban is politikai témájú filmeket (például ott van a tavalyi Miral című film, amely egy radikalizálódott palesztin fiatalról szól), és néhány olvasó látja a politikai felhangot Collins regényeiben is. Ez a szempont előkerül a filmben?
JK: Ez az egyik oka, amiért olyan izgatott voltam, hogy megcsinálhatom a filmet. Szerintem ugyanis ez nem feltétlenül csak egy sci-fi, hanem a mai világunk egy allegóriája. Olyasvalami, amihez mindannyian kötődünk, ami nincs olyan messze a világunktól, és a jövővel különösen a fiatalok néznek szembe. Abszurd politika, omladozó gazdaság, egyre lélektelenebb kultúra... Sok fiatal érzi úgy, hogy nem lehet megbízni azokban, akik hatalmon vannak. Ez veszi körül a történetben szereplő gyerekeket is, de mégis megtalálják a remény kikötőjét.

SD: Mi vette rá Gary Ross-t, [aki első nagyjátékfilmjének, a Pleasantville-nek szintén Kilik volt a producere], hogy Az Éhezők Viadala rendezése mellett döntsön? Nem úgy ismerjük, mint aki olyan sok akciófilmet rendezett volna.
JK: Nem igazán gondolnám, hogy ez a film akciófilm. Ez tényleg emberekről szól. Egy nagyon személyes utazást ír le a könyv. Íróként Gary rendkívül jó forgatókönyveket készített a Segítség, felnőttem-hez és a Pleasantville-hez: ezekben is alternatív világegyetemeket ábrázol, amelyekben a világ valamiképpen a feje tetejére állt, hihető valóságalapokkal. Ez az, amit itt is nagyon nagy sikerrel végzett. Az ember mindig elhiszi a benne rejlő igazságot, még akkor is, ha a koncepció helyenként erőltetett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése